Nincs közvetlen fizikai kapcsolat

A távérzékelés összefoglaló név, mindazon technikákat, módszereket és eszközöket magában foglalja, amelyekkel a földfelszín, tárgy vagy növény közvetlen fizikai kapcsolat nélkül megfigyelhető. A táv­érzékelés a beérkező sugarak és a vizsgált objektum anyagi kölcsönhatásain alapszik. A különböző objektumok felszínét az elektromágneses sugarak hullámok formájában érik el, ezek egy része visszaverődik, más része elnyelődik, valamennyi része pedig áthalad az objektumon. Minden elektromágneses hullám jellemezhető egy hullámhosszal, amplitúdóval és fázisértékkel. Adott hullámhosszon a visszaverődés, az elnyelődés és az áthaladás mértéke a sugárzás tulajdonságaitól, valamint az adott objektum fizikai jellemzőitől és geometriai szerkezetétől függ.

A passzív táv­érzékelési eszközök a felszínről visszaverődött természetes vagy az objektumok által kibocsátott sugárzás mennyiségét mérik, így közvetve következtethetünk a megfigyelt tárgy fizikai vagy kémiai jellemzőire. A passzív szenzorok adatainak használhatóságát nagymértékben befolyásolják az időjárási körülmények (felhőzet, nap állása, szél stb.), ezért a vizsgálat időpontját úgy kell megválasztani, hogy az elkészült felvételen a vizsgált objektumok, illetve jelenségek nagy spektrális különbségeket mutassanak. A másik típus az aktív távérzékelés, melynek során a műszer maga bocsát ki elektromágneses sugárzást, majd a kisugárzott energiának a vizsgált felszínről visszaverődött részét mérjük szenzorokkal. Az aktív távérzékelési vizsgálatokat kevésbé befolyásolják a környezeti feltételek, napszaktól függetlenül elvégezhetők.

Hagyományos méréssel kalibráljuk

A passzív távérzékelés a biomassza-termelés időbeli vizsgálatának hatékony eszköze, mivel a reflexió értéke jellemző a növényfajra, annak vitalitására, a növény fenológiai állapotára, így ezekkel az eszközökkel és módszerekkel elemezhetők a gyümölcskultúrák is. Az infravörös spektroszkópia jól használható megoldásokat kínál a növényi stressz, a sérülések, vagy akár a fertőzések kimutatására, de az ültetvényekben megjelenő gyomfoltok kiterjedésének vizsgálatára is. Az aktív távérzékelési módszerek legelterjedtebb formája a lézeres letapogatás. Ez is egyre jobban bevonul a gyümölcstermesztés eszköztárába, és segítségével háromdimenziós felvételezést tudunk készíteni a fák koronájáról, megállapítva térfogatukat és ágszerkezetüket, felhasználhatjuk a termésbecsléshez, valamint a döntések előkészítéséhez a termesztéstechnológia különböző területein.

A távérzékelési módszerek elterjedésével nem szűnik meg a hagyományos eszközökkel történő mérések, vizsgálatok jelentősége, mert sok esetben ezek eredményei alapján tudjuk kalibrálni a digitális eszközöket, illetve értelmezni a szenzorok által felvett adatokat.

Passzív távérzékelés

A passzív távérzékelés során a növényről, objektumról visszavert sugárzást különböző szenzorokkal mérjük. A napból a növényekhez érkező elektromágneses sugárzás elnyelésének és visszaverődésének mértéke a különböző növényi anyagok kölcsönhatásaitól függ. A visszavert optikai spektrum változik a különböző fenológiai fázisokban és a növény morfológiájától függően.