A Nipah-vírusról, erről a ritka, de komoly zoonotikus kórokozóról és a hazai állattartók által megfontolandó tanulságokról is kérdeztük Jonathan H. Epstein amerikai járványügyi szakértőt, dr. Rusvai Miklós állatorvos-virológust és dr. Kemenesi Gábor virológust.

A Nipah-vírus egyike a legveszélyesebb ismert kórokozóknak, a fertőzöttek 40-75 százaléka belehal a súlyos agyvelőgyulladással és légzőszervi tünetekkel járó betegségbe; Kemenesi Gábor szerint éppen ezért világszerte komoly figyelem kíséri: – Súlyos megbetegedést okoz és kiemelten magas a halálozási rátája, ha elkapjuk, elérheti a 70 százalékot is – mutat rá a Pécsi Tudományegyetem kutatója. Ugyanakkor a szakértők egyetértenek abban, a vírus jelenlegi formájában rendkívül nehezen terjed emberről emberre.

A betegséget 1999-ben azonosították először, miután Malajziában sertéstelepeken dolgozó emberek tucatjai lettek rosszul ismeretlen eredetű agyvelőgyulladástól. Később kiderült, hogy a kórokozó egy addig ismeretlen zoonózis, amelynek természetes gazdái a Délkelet-Ázsiában honos gyümölcsevő denevérek. Olykor azonban a vírus „átugrik” más fajokra – ilyenkor beszélünk spillover eseményről –, és súlyos járványt okozhat a fogékony gazdaszervezetekben.

– Minden újabb kitörésnél ott a félelem, hogy esetleg felbukkan egy genetikailag megváltozott Nipah-vírustörzs, ami hatékonyabban terjed emberről emberre – figyelmeztet Jonathan H. Epstein, a One Health Science alapítója, a Tufts Egyetem adjunktusa.

Denevér, sertés, ember – hogyan terjed a Nipah?

A Nipah-vírus terjedéséhez általában szükség van egy köztes gazdaszervezetre, például egy háziállatra, vagy fertőzött táplálékra. A malajziai járvány jól mutatja, hogyan teremthet veszélyes kapcsolatot a mezőgazdasági gyakorlat a vadon élő állatok és az emberek között. A sertéstelepek mellé gyakran ültettek gyümölcsfákat, amelyek vonzották a denevéreket. A fák alá hulló, félig megrágott gyümölcsdarabok bekerültek a disznóólakba, ahol a sertések elfogyasztották őket, így a vírus átkerült rájuk. A fertőzött állatok köhögéssel, váladékaikkal továbbadták a kórt a gondozóiknak. A járvány néhány hónap alatt több mint száz ember életét követelte. A hatóságok végül drasztikus intézkedéseket hoztak, kiürítették a fertőzött gazdaságokat, és több mint egymillió sertést öltek le a terjedés megfékezése érdekében.

A sertések kulcsszerepet játszottak a vírus felerősödésében. A nagy létszámú telepeken folyamatosan születtek új, fogékony malacok, így a fertőzés hosszabb ideig fennmaradhatott az állományban. A lappangó vírussal fertőzött állatokkal tovább terjedt az országban, sőt, még a szomszédos Szin­ga­púrba is eljutottak ilyen sertések.