A hollandiai statisztikai hivatal adataira hivatkozva a fruchthandel.de portál számolt be a biológiai növényvédelem számokban mérhető aktualitásairól. Érdekesség, hogy itt, Magyarországon sem vagyunk nagyon lemaradva ebben a témakörben, de erről majd később.
A statisztikához olyan gazdálkodókat kérdeztek meg, akik termesztenek növényházban uborkát, paprikát, paradicsomot, szamócát, gerberát, krizantémot, rózsát, vagy valamilyen virágzó cserepest vagy levéldísznövényt. A növényházi kertészek körülbelül felére igaz, hogy a felsoroltak közül legalább egyet termeszt, illetve a felsorolt növénykultúrák összesen a hollandiai növényházi felület 70 százalékát fedik le. Hollandia-szerte összesen 10 ezer hektárnyi növényházi felülettel számolnak.
Közel a száz százalékhoz
A felmérés szerint 2024-ben ennek a 10 ezer hektáros területnek a 94 százalékán alapozták a növényvédelmet természetes ellenségekre – nagyjából ugyanakkora hányadán, mint 2020-ban. Viszont több fajról is elmondható, hogy a korábbinál nagyobb szerepet kaptak, például ragadozó atkákat és rablólegyeket már a teljes növényházfelület 84 százalékán alkalmaztak a biológiai növényvédelem részeként, míg 2020-ban ez az arány még csak 69 százalék volt.
Ugyancsak nagyobb szerepet kaptak 2020-hoz képest a fürkészdarazsak, a gubacsszúnyogok, a ragadozó poloskák, valamint a katicabogarak rokonsága. A rovarpatogén fonálférgek elterjedtsége a legkisebb, azokat mindössze a növényházi felület 12%-án vetik be.
Uborkában és paradicsomban 2020 óta ez az arány tényleg majdnem száz százalékra nőtt. A ragadozó atkák és a rablólegyek elterjedtsége paradicsomban nőtt a leglátványosabban, a 2020-as 18-ról 2024-re 66 százalékra.
A mikrobiológia még nem hódított ekkora teret
A hasznos rovarok mellett a mikrobiológiai szerek – például baktériumkészítmények, mikroszkopikus gombák vagy vírusok – is fenntartható alternatívái a kémiai növényvédelemnek, ilyeneket az üvegházfelület kétharmadán (67%) használtak a kártevő rovarok ellen a felmérés szerint. Az uborkatermesztésben élnek legkisebb arányban az ilyen készítmények nyújtotta lehetőségekkel, ott csak a felület 50 százalékán használnak mikrobiológiai szereket.
A szabadföldi termesztésben ugyanakkor egyelőre még ennél is kevésbé használják a rovarok elleni védekezésre a mikrobiológiai készítményeket, ez egy 44 mezőgazdasági kultúrát érintő átfogó felmérésből derült ki.
A szántóföldi növények termesztésben juttatják ki a legkevesebb rovarpatogén mikrobiológiai készítményt; míg alma- és körteültetvényekben, fasorokban és parkfáknál (pl. vadgesztenye, nyír, díszcseresznye), valamint gyümölcsfaiskolákban a felület 10-25%-án élnek az ilyen készítmények nyújtotta lehetőséggel.
Mi a helyzet Magyarországon?
Itthon az ezredforduló utáni években ismerték meg a kertészek ezeket a lehetőségeket, majd a 2010-es években terjedt el rohamosan a természetes ellenségekre alapozott biológiai növényvédelem az üvegházakban és a fóliákban – nyilván nem függetlenül attól, hogy nagyon sok hatékony kémiai szer engedélyét visszavonták –, az utóbbi egy-két évben pedig már a hajtatófelület 80-90 százalékán biológiai növényvédelem folyik, mondta el kérdésünkre Deák Gábor, a Szentes Bio Kft. ügyvezetője, a téma szakértője. Személyes tapasztalata szerint az integrátor csoportoknál, azaz tészeknél már csak ilyen feltételekkel engedik a termesztést.
Ezenkívül meglepően jó lehet az arány az olyan, ritkábban ültetett hajtatott növényeknél, mint például a padlizsán. Vannak továbbá próbálkozások cukkiniben, snackuborkában, de még szabadföldi kultúrákban is, például almapaprikában. A gyümölcstermesztők közül a szamócások használják leginkább a természetes ellenségeket.
Az eladási számaikból következtetve a paradicsomtermesztők körében a Macrolophus ragadozó poloska és az Encarsia fürkészdarázs, a paprikásoknál pedig az Amblyseius swirskii ragadozó atka és az Orius laevigatus ragadozó poloska a legnépszerűbb.
