A magyar szántóföldi növénytermesztésben a pillangósvirágúakkal (pl. szója, borsó, lucerna) szimbiózisban élő Rhizobium fajok jelentősége felbecsülhetetlen. Ezek a baktériumok a gyökérszőrökön keresztül hatolnak be a növénybe, ahol gyökérgümőket hoznak létre. A szimbiózis során a növény szénhidrátokkal látja el a baktériumot, cserébe az fixált nitrogént ad át a gazdanövénynek.

A talajélet védelme és a fenntarthatóság

A nitrogén bejutása a talajba két úton történhet: abiotikus és biotikus úton. Globálisan a biotikus úton megkötött nitrogén mennyisége messze meghaladja az abiotikusét. Ez rávilágít arra, hogy a talaj mikrobiológiai állapotának megőrzése nem csupán környezetvédelmi szempont, hanem a jövedelmező gazdálkodás alapja is. A baktériumtrágyázás, a megfelelő vetésforgó és a talajszerkezet kímélése mind hozzájárul ahhoz, hogy a nitrogénkörforgás gördülékenyen működjön.

Mire figyeljünk a nitrogénkötés segítéséhez?

• Megfelelő talajállapot: A legtöbb nitrogénkötő és nitrifikáló baktérium aerob, tehát szereti a jól szellőző, morzsalékos talajt. A talajtömörödés és a tartós vízborítás kedvez a denitrifikációnak, ami gáz formájában „elszökteti” a drága tápanyagot.
• Oltóanyagok használata: Pillangósok vetésekor érdemes specifikus Rhizobium oltóanyagokat alkalmazni, különösen olyan területeken, ahol az adott kultúrát régóta nem termesztették.
• Foszforellátottság: A nitrogénkötő folyamatok energiaigényesek (ATP-t igényelnek), ehhez pedig a baktériumoknak és a növényeknek is elegendő felvehető foszforra van szükségük.

A nitrogénkörforgás folyamatainak tudatos támogatásával a gazdák csökkenthetik a műtrágyafüggőséget, javíthatják a talaj termőképességét, és hosszú távon fenntarthatóbbá tehetik gazdaságukat.

Bidnay Petra
Források: wikipedia.org,
tudasbazis.sulinet.hu