Tejelő tehenészet

A tartástechnológiát István úgy alakította ki, hogy elbírjon a teendőkkel.

– Mélyalmos az istálló, köretetőkben a széna és etetőplaccon kapják az abrakot az állatok, egyedül a fejés igényel sok kézi erőt. Géppel fejek, és amíg nem sikerül fejlesztenem, a régi istállót használom fejőháznak. Kettő sajtáros fejőberendezést használok, négyesével jönnek be a tehenek. Szeretnék egy valódi fejőházat, azzal könnyebb lenne nekem is, a jószágnak is. A napi kifejt mennyiség 400-450 liter tej, amit kétnaponta visznek el.

A legnagyobb hozamú fejős tehenem egy vörös fríz, aki most gyenge fias, és naponta átlagban 52 liter tejet ad mindenféle plusz takarmány nélkül. Az állománynak háztáji takarmányt, vagyis szenázst adok, szénát és gazdasági abrakot. A takarmányt jórészt saját magam termelem meg saját és bérelt földön, a szenázst magam állítom elő, széna, lucerna van. Egyedül gabonát kell vásárolnom. Jelenleg az állományom húsz fejős és hat növendék. Ebben a pillanatban tizenhat tehenet
fejek.

Októberben volt ugyan némi eső, de a legelő nem tudott úgy „megfakadni”, hogy egy jóízűt tudtak volna az állatok harapni. A gazda csak egészségügyi sétára tudta kiengedni a marhákat, utána jöttek vissza a tanyára.

– Vágynak kifele, mennek is mindig, csak ugye nincs mire. Az a legnagyobb probléma, hogy nyáron is ugyanúgy bent kellett lenniük és enniük, mint télen. Október végére a 60 százalékát megették a téli takarmánynak. Szóval nem biztos, hogy a télire elég lesz a takarmány, lehet, hogy még vásárolni kell, ami nehéz, mert nincs jó minőségű. Pedig a fejőstehénnek az a lényege, hogy jó takarmány legyen mindig előtte. Ha penészes vagy gyengébb minőségű, nem várhatunk tejet – sorolja a gazda.

Jelenleg a tanyát körbevevő 16 hektár lucerna, és mintegy 40 hektár gyepterület az, amin István gazdálkodik, legeltet. Az állomány alapja magyartarka és holstein-fríz, de a jó tejelő tulajdonságúak közül is a tőgyhibák és lábszerkezeti gondok javítása érdekében István kiválogatja a megfelelő egyedeket. Hozott néhány koncentrált tejű fajtát is, mert kíváncsi, hogy a Montbéliard és a Swiss Brown mennyire bírja a mi klímánkat.

István, mivel inszeminátor, így saját maga termékenyíti az állományát. A bikákat az egyes tehenek hozama, tulajdonságai alapján válogatja. A gyengébb teheneket, vagy azokat, amelyek „nem a szíve csücskei”, a mai trendeknek megfelelően húshasznú spermával termékenyíti. Belgát, limousint és charolaist használ, a borjakat pedig nem tartja meg, hanem új gazdát keres nekik, és egyhetes-tíznapos korukban, amikor már fixen esznek és nincs probléma velük, mennek oda tovább. Mindig van rájuk vevő.

A tervekről már szó esett a fejőház kapcsán, de István szeretne kezelőfolyosót is építeni, mert az állatok, ha meglátják az állatorvost, azonnal menekülőre fogják. Most a fejőházban vannak a vérvételek, kezelések idejére kikötve, de így is nehéz velük, meg veszélyes is. A kezelőfolyosó védené az állatot, az orvost, és István gerince is jobban bírná.

– Van egy problémám a koncentrált tejű fajtákkal. Nagyon aktívak, és nem számít, én mit akarok, ők keresztülmennek az emberen. Majdnem olyanok, mint egy húsmarha. Szóval a kezelőfolyosóval jobb lenne egy kicsit mindenkinek. Most úgy látom, folytatom a korábbi gyakorlatomat, és ezeket sem tartanám tisztavérben. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy ellenállóbbak a kevert egyedek, ezért magyartarkát például frízzel, vagy svéd vörössel rakok.

Így nőne a tejmennyiség is, amit a környéken maga szeretne értékesíteni. Az ilyen kis tejgazdaságok kikopóban vannak, a környéken mindössze hárman vannak, ám az általuk termelt tej beltartalma miatt ma is sokan járnak ki érte ide, a tanyára.