Az őszi visszavágás kevésbé javasolt, mivel a száraz levélcsomók természetes védelmet nyújtanak a gyökereknek a téli hideg ellen. Ősszel a nagyobb, lágyabb levelű füveket érdemes összekötni, vállalkozó szelleműek akár be is fonhatják. Utóbbi azért is praktikus, mert nem használunk hozzá zsinórt, amit a fű a tél során elvághat.
Hogyan csináljuk?
Mielőtt nekiállunk, kössük össze zsineggel vagy széles szalaggal a növény hajtásait, amennyiben ezt ősszel nem tettük meg – így könnyebb dolgozni, és az összekötött csomó maga is könnyebben kezelhető. Használjunk éles metszőollót vagy sövénynyírót, és válasszunk száraz, enyhe napot, hogy elkerüljük a betegségek terjedését.
A visszavágás magassága fajtánként változik:
- Pampafű (Cortaderia selloana): 20–30 cm magasan vágjuk vissza a töveket. Ha már látjuk az új hajtásokat, azok jelzik a helyes vágási magasságot is.
- Magas díszfüvek (pl. nádtippan, japán díszfű, nádas tollborzfű): szintén 20–30 cm magasan vágjuk vissza.
- Alacsony fajták (pl. kék csenkesz, japán sás): ezeknél elég az elhalt részek eltávolítása, nem szükséges teljes visszavágás.
- Finom szálú díszfüvek (pl. árvalányhaj, törpe tollborzfű, deres csenkesz): óvatosan fésüljük át száraz leveleiket, inkább csak a teljesen elszáradt részeket távolítsuk el. Ha mégis úgy ítéljük meg, hogy szebben mutatna, ha megnyírjuk, akkor sövénynyíróval szép formára lehet vágni.
Mire figyeljünk még?
Metszés után érdemes egy kevés komposztot vagy szerves trágyát szórni a tő köré – ez komoly lendületet adhat a tavaszi növekedésnek. Ne ijedjünk meg, ha a visszavágott növény eleinte kopasznak tűnik: néhány hét alatt dús, üde hajtásokkal lepi el magát újra.
A megfelelő időpontban elvégzett tavaszi metszés az egyik legjobb ajándék, amit kertünk díszfüveinek adhatunk – és a jutalom nem marad el: nyár végén lenyűgöző, ringó bugák, ezüstös és rózsaszínes tollas virágzatok köszönik majd meg a gondoskodást.
