Figyelmeztető jel az ökoszisztémák állapotáról
A kutatók szerint különösen aggasztó, hogy a leggyorsabban fogyó fajok között sok olyan madár található, amelyet korábban rendkívül alkalmazkodóképesnek tartottak.
Ide tartozik például a seregély, az amerikai varjú vagy a házi veréb. Ezek a fajok nagy állománnyal rendelkeznek, ezért egyelőre nem fenyegeti őket közvetlen kipusztulás. Ugyanakkor éppen alkalmazkodóképességük miatt fontos indikátorai a környezeti változásoknak.
Kenneth Rosenberg, a Cornell Egyetem természetvédelmi szakértője szerint ha az ilyen „általános” fajok állományai is gyorsan csökkennek, az komoly figyelmeztető jel.
A madarak kulcsszerepet töltenek be az ökoszisztémák működésében: beporzóként működnek, terjesztik a növények magjait, valamint természetes módon szabályozzák a rovarpopulációkat. Ha állományaik tovább csökkennek, ezek az ökológiai szolgáltatások is veszélybe kerülhetnek.
(Fotó: Pixabay)
A kutatás szerint a legtöbb élőhelytípus – például a füves puszták, a mocsarak vagy a sivatagi területek – madárfajai csökkenő tendenciát mutatnak, kivételt elsősorban az erdők jelentenek. A szakemberek szerint ezért sürgető kérdés, hogyan lehetne hatékonyabban megőrizni a madarak élőhelyeit és mérsékelni azokat a környezeti hatásokat, amelyek a populációk gyorsuló hanyatlásához vezetnek.
Európában hasonló aggasztó folyamatok figyelhetők meg. Az Európai Unió madármonitoring programjai szerint az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a mezőgazdasági területekhez kötődő fajok állománya.
A kutatók szerint a tendencia hátterében itt is elsősorban az intenzív mezőgazdasági művelés, a tájszerkezet egyszerűsödése, a növényvédő szerek használata és az élőhelyek eltűnése áll. A madárállomány változása ezért Európában is fontos jelzője annak, milyen állapotban vannak az agrár-ökoszisztémák.
