Kard alakú, 4-20 milliméter széles levelei tőlevélrózsában nőnek, ennek közepéből emelkedik ki az 5-10 centiméter magas, egyszerű virágszár, melynek végén egyetlen, nagy fejű virág nyílik.

A lepellevél csöve megnyúlt, a külső lepelcimpák szakállasak, hátrahajlók, a belsők a virág közepe felé összehajlanak. Termése tok. Legkorábban nyíló íriszfajunk március–májusban virágzik, az Alföldön április elején kell keresni.

Kedveli a délies kitettségű, nyílt, száraz gyepeket; így egyaránt találkozhatunk vele hegyvidékeink sziklagyepeiben, valamint domb- és síkvidékeken, lösz- és homoki gyepekben.

Valaha valóságos szőnyegként borította a Kárpát-medence több kistáját, így a Pest környéki homokhátakat is. Mára a tépdeséstől erősen megritkult, és gyakran forgatják ki a kopárok fásításakor is. Vad állományai találhatók a Kaukázusban, Oroszország nyugati részén, illetve Európa déli és keleti országaiban is.

Hol keressük?

Nagyon szép állománya van Bugyi és Kunpeszér között. Bugyitól délre haladva az út jobb oldalát célszerű fürkészni, az élénk színű virágok már messziről kiszúrhatók.

A kunadacsi temető mellett is található egy takaros állomány, illetve a Nagykovácsi fölötti réteken. Nagyon sok helyen előfordul a hegyekben.

A Balaton-felvidéken Tihanynál a Nyereg-hegyen díszlik. A Zemplénben a Füzéri-várhegyen keressük. A virágok felkeresésénél ügyeljünk arra, hogy a még ki nem nyílott bimbók és a nem virágzó egyedek nehezen észrevehetők a fű között, és könnyen letaposhatjuk őket. Ha lehet, maradjunk a kijelölt ösvényen