Mindkét helyen egységesen három óra hosszáig tartott a tanácskozás. Az egésznek a kiváltó oka, hogy jelenleg nálunk is válságát éli a tejtermelés. Itt érdemes hozzátenni, hogy a válság a gazdákat sújtja, a tejfeldolgozók és a tejkereskedelemmel foglalkozók fülük botját sem mozdítják ebben a nehéz helyzetben. Az is igaz, hogy nem hirtelen jött nyomorúságról van szó, az elmúlt tíz év során rendre tapasztalhattunk hol kisebb, hol nagyobb árcsökkenéseket.

Az európai tejpiac megfigyelői szerint 100 kg tejért 2016-ban 31, 2019-ben 26,5, 2022-ben 37,5, 2024-ben 35 eurót adtak, jelenleg pedig megint ott tartunk, mint 2019-ben, 26 euró felé közelít a tej átvételi ára. Voltak jobb évek is, 2017-ben 44 eurót fizettek, 2021-ben 45,4 eurót, 2022 második felében 46 eurót, s legutóbb 2024 nyarán volt elfogadható szinten a tejár, akkor 100 kg-ért csaknem 44 eurót adtak. Tehát a két szélsőérték, a 26 és a 46 euró között ingadozik az ár. Erre mondhatjuk, az jelentkezzen, akit ez nem fektet meg a gazdaságában.

Ha valamilyen válságot vagyunk kénytelenek megélni, akkor el kell döntenünk, hogy arra milyen szakmai választ tudunk adni. Győrben Szajkó Lóránt, a Kisalföldi Zrt. vezérigazgatója azt választotta előadásának címéül, hogy aki nem fejleszt, az lemarad.

A mostani helyzetben érdemes tudnunk, hogy honnan estünk és hová. Tavaly egy liter tejért még 200 forintot kaptak a termelők, idén január–februárban ez inkább 130 forint körül alakult, bár voltak ettől eltérések is. Például, aki tavaly novemberben szerződést kötött a felvásárlóval, az még jobb árat ért el, aki erre az idő tájt nem gondolt, az most rághatja a körmét. Talán több mint érdekesség, hogy

Viszont a 70 forinthoz közeli árcsökkenés arra inspirálta a Holstein Genetika Kft. csapatát, hogy a világban fellelhető legjobb módszereket ossza meg a hozzájuk tartozó gazdaságokkal. Ezért szerveztek külön tanácskozást Győrben és külön Debrecenben, mindkét helyre elsősorban a progresszívan gazdálkodó és sok tejet termelő gazdaságok képviselőit hívták meg. Az invitálás kizárólag a tejtermelőknek szólt, hatóságok, érdekképviseletek most kimaradtak a tájékoztatásból.

Vízágy, önjáró etetőkocsi

Mindkét nap „tartalomjegyzékében” szerepelt az, hogy egy példamutató vállalkozás eredményeit közkinccsé teszik. Olyan gazdaságokét, amelyek a hazai tejpiacon meghatározóak. Ez egyaránt igaz a Kisalföldi Mg. Zrt.-re, amelynek az éves tejtermelése 37-38 millió liter, valamint a sárospataki Geo-Milk Kft.-re, ahol mára 14,7 millió liter éves tejtermelésig fejlődtek az 1991-es induláskori 5,3 millió literről. Az akkori 15,9 literes istállóátlagról most eljutottak a 32,9 literes átlagra. Ahogy arról Leskó Magdolna ügyvezető beszámolt, az összes megtermelt tejüknek csupán a 0,5 százaléka takarmánytej, bár a 2010-es évek után ennél nagyobb arány is mutatkozott náluk. A kötött tartásról áttértek a kötetlenre, menet közben új istállókat építettek, és nagyot lendített a sorsukon a 48 állásos fejőház elkészítése is.

Az elletőben, az előkészítőben és a szuper fogadóban az almos megoldást preferálják, az eredmények őket igazolják. Építettek elkülönített betegistállókat is. A silóterük 21 ezer köbméteres, ehhez a villamos energiát 40-50 százalékban saját napelemekből nyerik. Hígtrágyában tavaly léptek előre, amikor elkészült a 10 ezer köbméteres tárolójuk.