A genomikus forradalom

Korábban súlyozott formában vettek figyelembe bizonyos tulajdonságokat. Legutóbb 2025 áprilisában döntöttek az úgynevezett TPI-indexről, amelynek a számításánál a tejtermelést 46, az egészséget és szaporodást 28, a küllemet 26 százalékos arányban veszik figyelembe. Ez nem mindig volt így, mert az 1970-1980-as években a tejmennyiségre, a zsírtermelésre és a küllemre szelektáltak. Ebben az időszakban növekedett a tej mennyisége, viszont romlott a termékenyítés mutatószáma és csökkent a hasznos élettartam. Az 1980-as években olyan követelményt fogalmaztak meg, hogy egyensúlyt teremtsenek a termelés, valamint a küllemi és a funkcionális tulajdonságok között. Akkor jobbára a nagy testméretet preferálták, mert az olyan állat több takarmányt tud elfogyasztani, ezért több tejet is ad.

Igazi fordulat 2005-ben következett be és azóta is tart. Ebben az indexszámításban immár az egészségorientáltság, a nyereség elérése és a funkcionalitás került előtérbe.

Genomikus forradalom vette kezdetét 2009-ben, amikor bevezethették a genomikus szelekciót. Mindezt a géntérképezés gyakorlata tette lehetővé, ami által a hozzáértő szakemberek nemcsak a megérzéseikre hagyatkozhatnak egy-egy értékmérő tulajdonsággal, hanem a géneken belüli aprócska eltérésekből messzemenő szakmai következtetéseket tudnak levonni. Amikor a genomikus szelekciót bevezették, rögtön gyorsult a genetikai előrehaladás, növekedett a TPI-index és a fiatal bikáknál is értékelhetővé váltak ezek a módszerek. A gyakorlatban ezt onnan érzékelték a gazdák, hogy ekkor kerültek be Magyarországra az első adag szexált bikaspermák, s azóta használhatjuk a genomikus bikát mint fogalmat. A tenyésztésben modern korszaknak fogadják el a 2015–2025 közötti időszakot, amikor már a takarmány hasznosulására, a testméret kontrolljára, a hasznos élettartamra és az állat egészségére fókuszáltak kiemelten.

A helyes döntéshez feltétlen számolnunk kell

Érdekes dolog egy állattenyésztési fórumon közgazdász végzettségű szakembert meghallgatni. Ezúttal ez történt, mert Scott Abbott, a World Wide Sires (USA) technikai szolgáltatási igazgatója azt kezdte el boncolni, mit tegyünk, amikor ránk szakad az ég, amikor a tej felvásárlási ára tán minden korábbit alulmúl. Ilyenkor a legtöbben elkezdenek spórolni, holott a számok nyelvén szólva ilyenkor lehet hatásos lépéseket tenni a tejtermelés eredményességének javulása érdekében.

A helyes döntéshez feltétlen számolnunk kell, forintra, fillérre pontosan. Ilyenkor lehet, sőt kell selejtezni azokat a teheneket, amelyek az átlagtól jóval kevesebbet adnak, ilyenkor érdemes hitelt felvenni a banktól. Nagyon oda kell figyelni az előhasi üszők termelésbe állítására, mert két évig fölnevelni egy állatot irgalmatlan összeg, s még nagyobb gond, ha a végén kiderül, hogy az egész nem előre-, hanem visszalépést jelent. Profitot kell termelni minden férőhelyen, és nem különféle emocionális ötletektől vezérelve dönteni.

Az állattenyésztők körében is divat olyanokat mondani, hogy „én látásból jobban megmondom, mint ti, hogy mennyit ér az az állat”, de azt már nem tudja, aki így beszél, hogy a harmadik laktációban mennyivel növekszik a tőgygyulladás, a szomatikus sejtszám vagy a sántaság. Esetleg megkérdezhetik ilyenkor, hogy mi az illető véleménye az újravemhesítésről. Ilyen okokból évente minden tehénnél 145-160 ezer forintos veszteség keletkezik. Az előadó elég udvarias volt ahhoz, hogy nem magyar példát, hanem ausztrált említett. Elmondta, hogy ő

A genomika az összefüggésekre hívja fel a figyelmet, arra, hogy előre megmondható, milyen állategészségügyi, szaporodásbiológiai és takarmányozási nehézségek lépnek fel a termelés során az egyes laktációk alatt.

Aki ezt ismeri, annak a kezében van a tejelő tehenészetek vezetésének marsallbotja.