Édes csábítás mindenhol
A növények legfőbb célja az életben maradás mellett a szaporodás. Ezért tűnjön bármily logikusnak a következtetés, nem azért érlelnek gyümölcsöt, hogy minket tápláljanak. A növények leleményes taktikája ez, mégpedig azt a célt szolgálja, hogy a különböző állatok, illetve az ember elterjessze a magvaikat. Hiszen sem az anyanövénynek, sem a magoncoknak nem praktikus, ha túl közel maradnak egymáshoz, mert akkor egymás konkurenciája lesznek.
Egy fa élete egy egészen óriási ökoszisztémáért
És ha már az új élet születésénél tartunk, érdemes megemlíteni azt a különösen kegyetlen módszert, amit a fojtogató füge választott. Azt találta ki ugyanis, hogy kikel, egy kifejlett fa tetején, ahová egy gyanútlan állatból kiürült a magja. Élete első szakaszában epifitaként tevékenykedik, ott gubbaszt a magasban, élvezi a napot, az esőt és a kilátást. Nem élősködik, el tudja látni magát.
Aztán elkezd gyökereket ereszteni a fatörzs körül egészen a földszintig. Pontosabban még azon is túl, és jó alaposan belekapaszkodik a talajba. Szüksége is van erre, hiszen egy kb. 30 méter magas monstrummá készül válni. A támasztékot szolgáltató fa még évtizedekig küzd az életéért, de végül bezárul és meghal. Meg kell hagyni, briliáns egy taktika, de kötélidegzet kell hozzá, hogy ki tudjon tartani, míg társa lassan elpusztul. Ez a történet igencsak kedvezőtlen képet fest erről a növényről. De még nincs vége. A fügefa csak élni akar, arról talán nem is tud, hogy egy kulcsfontosságú faj. Elképesztően sokféle állatnak biztosít táplálékot, méghozzá olyan időszakokban is, amikor más fák nem növesztenek gyümölcsöt.
Felfallak, ha nem adsz ennem
Jelenleg az az elterjedt nézet, hogy a magasabb rendű élőlényekben élő baktériumok azok javára vannak, segítenek lebontani a táplálékkal felvett rostokat, közben hasznos vegyületeket termelnek számukra, számunkra emberek számára is. Szóval úgy gondoljuk, azt szeretnék, hogy jól éljünk, egészségesek legyünk, mert addig nekik is van otthonuk és számíthatnak az ellátmányra. Azonban amint nem dobog tovább egy élőlény szíve, leállnak a szervrendszerei, és teljességgel védtelenné válik a teste, a szervezetében élő -és addig ártalmatlannak tűnő- baktériumai elkezdik megemészteni a testét. Néma csendben, kellemetlen szagot eregetve. Mellesleg éppen ez a meghívó a többi bizarr ízlésű állat számára az oszlásnak induló tetemnél tartott torra. Számunkra visszataszító (ezért találtuk fel a temetést), a természetben mindennapos. És végül minden a növényeké lesz. Mind az elhullott élőlény egyre aprózódó részecskéi, mind a belőle lakmározó dögevők (majd amikor eljön az ő idejük), mind a többi takarító szervezet maradékai (majd egykoron).
Ha védelemre vágynak, képesek az állatok szemszögéből nézve nem kifejezetten előnyös feltételek mellett szövetségre lépni, nevén nevezve a dolgot, rútul kihasználva, rabszolgaságba kényszerítve segítőiket. Ha élni akarnak, és kiteljesedni, hajlandók maguk alá gyűrni társaikat, elzárva őket a tápláló napfénytől. És még hosszasan folytathatnánk a sort.
Zabkása: a szegények eledeléből gasztro sztár lett – Magyar Mezőgazdaság
Kapa és matek: mit, mikor vessünk, és mennyit? – Magyar Mezőgazdaság
