A tatai Öreg-tó körüli erdősáv Tata egyik legfontosabb védőzónája: hűt, árnyal, szűri a port, és élőhelyet ad a tó kiemelt madárvilágának. A terület faállományának becsült 413 000 m³ lombtérfogata a települési zöldinfrastruktúrában alkalmazott átszámítás szerint nagyságrendileg 870 focipálya méretű pázsit városi zöldértékének felel meg – ennek a zöldértéknek a hosszú távú megmaradását és megújulását szolgálja a most induló városierdő-kezelési mintaprogram. Ennek részei az invazív fajok visszaszorítása, szerkezetváltás és biztonság egy programban e kiemelt természeti környezetbe.
A Vérteserdő Zrt. a látványos parkosítás helyett adatokra és természetes folyamatokra épít, amikor a biodiverzitás növelésével, az invazív fajok visszaszorításával és a biztonsági kockázatok célzott kezelésével indítja el Tatán az Öreg tó körüli erdő több évtizedes megújulását. Ebben a védelmi és használati helyzetben a cél nem „parkosítás”, hanem olyan erdőszerkezet kialakításának elindítása, amely élőhelyi értéket teremt, klímaalkalmazkodó, és a sétány mentén a biztonságos használat feltételeit is erősíti.
Korlátozott lehetőségek, de szükséges beavatkozás
A mintaterület erdeje mesterségesen létrehozott, idősödő kultúrerdő, kedvezőtlen fajösszetétellel: a faállomány idegenhonos aránya 85%, az invazív terjedésre hajlamos fajoké 79%. Az állomány gerincét a nyugati ostorfa, a fehér akác és a zöld juhar adják, miközben az őshonos elemek többnyire csak szálanként vagy kisebb foltokban jelennek meg.
Az invazív fajok szegényebb élővilágot tartanak fenn, és terjedésükkel folyamatos nyomást jelentenek a környező őshonos élőhelyekre. A korszerkezet is sérülékeny: a fő faállomány zömében egykorú, 60–80 éves, a középkorú és fiatal állományrészek lényegében hiányoznak; ez több fafajnál – különösen akác esetében – már az elhalási életszakasz kezdetével, korona- és vitalitásromlással jár, ami a sétányok mentén baleseti kockázatként is megjelenik.
A beavatkozások tervezését a termőhely és a klíma is behatárolja. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének talajvizsgálata karbonátos típusos réti talajt állapított meg. A termőréteg sekély (kb. fél méter), homokos vályog, a mésztartalom magas – helyenként rendkívül magas. Ez könnyen kiszáradó, aszályra hajlamos termőhely, ezért az átalakítás és az ültetés csak a termőhelyhez illeszkedő, elsősorban mésztűrő fajokra és talajkímélő beavatkozási rendre támaszkodhat. A klímaprojekciók alapján a térség uralkodó erdőssztyepp jellegű klímája a 2040-es évektől sztyepp irányba mozdulhat el, emiatt a mintaprogramot a Vérteserdő Zrt. több évtizedes szerkezetváltás első lépéseként értelmezi.
