Mi a célállapot?
A szakmai döntések mérésekre támaszkodnak; a koncepció a hagyományos erdőtervi adatokon túl távérzékeléses felméréseket is alkalmazott. A mintaterületen becslés szerint mintegy 2000 faegyed található; a fák átlagmagassága 17,5 m, közel 300 faegyed 20 m-nél magasabb, a legmagasabbak 30 m fölöttiek. A törzsátmérők átlaga 32,5 cm, a legvastagabb egyedek 70 cm körüli átmérőt is elérnek. A vitalitást műholdas indexek (NDVI és NDWI) idősora is jellemzi: a 2018-as és 2022-es aszályok hatása kimutatható, miközben a rövid távú regeneráció jelei is látszanak; a korszerkezet és a fajösszetétel miatt azonban hosszabb távon nem tekinthető biztosítéknak, hogy minden szélsőség után ilyen mértékben vissza tud erősödni az állomány.
Természetalapú kezelés
A holtfa (lábon álló és fekvő) nem „rendetlenség”, hanem az élőhelyi változatosság és a biodiverzitás kulcseleme. A korhadó faanyag vízmegtartó és talajéletet támogató szerepe miatt is fontos. A sétányok közvetlen környezetében ugyanakkor minden ilyen döntést a biztonsági szempontokkal együtt kell érvényesíteni. Külön kezelési kérdés a borostyán (Hedera helix) ami sok helyen összefüggő szőnyeget képez, több ponton a lombkoronáig felkúszik, gátolja az őshonos csemeték megjelenését, és viharhelyzetben többletterhelést jelent a fáknak.
A látogatók számára a természetalapú kezelés több jelenségben válik érzékelhetővé. A fekvő ágak, korhadó faanyag egy része a területen marad tudatos élőhely- és vízmegtartó elemként. Egyes álló, részben elhalt fák megtarthatók ott, ahol nem jelentenek kockázatot ezzel mikroélőhelyek jönnek létre. Mozaikos lékek, világosabb foltok jelenhetnek meg melyek a megújulás helyei. Az invazív fajok visszaszorítása miatt helyenként változik a lombkorona képe és hosszabb távon őshonos fajok térnyerése a cél. A borostyán kezelése helyenként látványos lehet, különösen fákon tehermentesítés és újulatsegítés céljából.
