Az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelem irányul azokra a fertőző betegségekre, amelyek állatról emberre terjednek. A zoonózisok nemcsak az állategészségügy és a közegészségügy szempontjából jelentenek komoly kihívást, hanem a mezőgazdaság, az élelmiszerlánc-biztonság és a környezetvédelem területén is.
Az elmúlt évek nagy járványai – például a SARS, a madárinfluenza egyes törzsei, a COVID–19 vagy a közelmúltban azonosított Langya henipavírus – mind azt mutatják, hogy az ember és az állatok közötti kapcsolat kulcsszerepet játszik az új kórokozók megjelenésében.
Egy friss kutatás Kínában részletesen vizsgálta az úgynevezett ember–állat határfelületeket, vagyis azokat a helyzeteket, amikor az emberek közvetlen vagy közvetett kapcsolatba kerülnek állatokkal. A tanulmány 93 olyan zoonotikus betegséget vett számba, amelyet az ország járványügyi rendszere hivatalosan is monitoroz. A kutatás célja az volt, hogy feltárja azokat a mindennapi tevékenységeket és környezeti tényezőket, amelyek növelhetik a kórokozók fajok közötti terjedésének kockázatát.
Az ember–állat kapcsolat sokféle formája
A kutatók szerint az emberek és az állatok közötti kapcsolat jóval összetettebb, mint azt korábban feltételezték. A fertőzések egyik legfontosabb forrása a haszonállatokkal való közvetlen érintkezés, például az állattartás, az állatok szállítása vagy a vágóhidakon végzett munka során.
forrás: pxhere.com
A vadon élő állatokkal való kapcsolat szintén fontos szerepet játszik a zoonózisok megjelenésében. A vadászat, a vadállatok fogyasztása vagy kereskedelme, valamint az élőállat-piacok működése mind olyan helyzetek, ahol a különböző fajok közötti kórokozó-átadás könnyebben bekövetkezhet. Az ilyen piacokon gyakran több állatfaj kerül egymás közvetlen közelébe, ami ideális feltételeket teremthet új vírusok vagy baktériumok terjedéséhez.
A fertőzések azonban nem mindig közvetlen érintkezés útján történnek.
A leginkább veszélyeztetett csoportok
A tanulmány szerint bizonyos foglalkozási csoportok különösen nagy kockázatnak vannak kitéve. A kisgazdálkodók és állattenyésztők napi munkájuk során rendszeresen érintkeznek állatokkal, ami növeli a fertőzések esélyét. Hasonlóképpen veszélyeztetettek az állatorvosok, a vágóhídi dolgozók, az élőállat-piacokon tevékenykedő kereskedők, valamint azok a munkavállalók, akik az állati termékek feldolgozásával foglalkoznak.
A vidéki térségekben élők gyakran közelebb élnek a természetes élőhelyekhez, ezért nagyobb eséllyel találkozhatnak olyan állatokkal – például rágcsálókkal vagy denevérekkel –, amelyek egyes kórokozók természetes rezervoárjai. Az erdei vagy mezőgazdasági munkát végző emberek szintén gyakrabban kerülnek kapcsolatba olyan vektorokkal, mint a kullancsok vagy szúnyogok.
