A kezdeményezésnek más hatásai is vannak. A csatornarendszer feltöltésével mintegy 40 kilométer hosszúságban sikerült vizet juttatni a térség csatornáiba. Erre támaszkodva a gazdaság további kisebb területeken is megpróbálta visszatartani a vizet. Így például egy héthektáros egykori nádast, valamint két kisebb, félhektáros mélyedést is feltöltöttek. A gazdálkodó szerint még viszonylag átlag alatti téli csapadék esetén is maradt víz a területeken. A tapasztalatok alapján tervezik a projekt folytatását.

A vízügyi szervek részéről is elindult néhány folyamat: megkezdődött a korábban lejárt műszaki engedélyekkel rendelkező öntözési műtárgyak újraengedélyezése. A gazdálkodók érdeklődése nő a vízmegtartási lehetőségek iránt, bár a vízjogi engedélyek megszerzése és az infrastruktúra fejlesztése hosszabb folyamat.

Változtatott a talajművelésen is

Bartha Sándor a tavalyi projektet inkább egyfajta főpróbának tekinti. Véleménye szerint a valódi eredményekhez több év kitartó munkájára lesz szükség. A hazai mintegy ötmillió hektár szántóterületnek csak kis részét öntözik. A gazdálkodó szerint már az is komoly előrelépést jelentene, ha az öntözött területek aránya elérné a 8-10 százalékot, azaz országos szinten a körülbelül 500 ezer hektárt. A térségben korábban kiterjedt öntözési infrastruktúra működött.

A gazdák hozzáállását az utóbbi évek szélsőséges időjárása jelentősen megváltoztatta. Az aszály egyre gyakoribb, ezért a növénytermesztés öntözési lehetőség nélkül sokszor kiszámíthatatlanná válik. A térségben a talajvízszint is drasztikusan csökkent. Korábban egy-két méter mélységben volt, ma viszont előfordul, hogy hét méter mélyen sem érhető el. A csapadék mennyisége és eloszlása is egyre kedvezőtlenebb: egyes hónapokban alig hull eső, ami tovább gyorsítja a talajok kiszáradását.

A gazdálkodó a talajművelési gyakorlatán is változtatott. A hagyományos szántást mindinkább felváltják a csökkentett menetszámú művelési rendszerek, bár a kötött réti talajokon a teljes forgatás nélküli művelés nem minden esetben megoldható.

A párolgás révén javul a mikroklíma, csökken a kiszáradás mértéke, és a növényzet számára kedvezőbb feltételek alakulnak ki a környező területeken. A gazdálkodó szerint a víz visszatartása a mezőgazdasági termelés stabilitása mellett a táj élővilága szempontjából is fontos. A víz jelenléte újraéleszti a természetes folyamatokat, és számos növény- és állatfaj számára biztosít kedvezőbb életfeltételeket.