A fajta alapjai

A kunfakó kitenyésztése során nem az egykor élt lovaink génjeit igyekeztek előteremteni, hanem a már említett szívósságuk, igénytelenségük, kezelhetőségük „visszaszerzése” volt a fő cél. Ehhez a még éppen elérhető ősi fajtákra volt szükség. Ilyen a kelet-európai pusztákon egykor nagy számban élt, tarpán vérű konyik, amelynek egyes példányai még Lengyelországban, rezervátumban élnek.

Hasonló típusú a vjatka, amely az Urál hegységtől kezdődő déli-délnyugati pusztákon kis számban még föllelhető. Hozzájuk hasonló a Kárpátokban megőrzött hucul is, ez is rendkívül kitartó és szívós fajta. A kunfakóhoz használtak továbbá arab fajtát is, valamint alkalmasnak ítélt magyar félvér lovakat. Ezeknek a fajtáknak néhány, a célnak különösen megfelelő példánya került be a kiindulási törzsállományba.

Mindegyik fajtából azokat a tulajdonságokat kívánták örökíttetni, amelyek a kunfakó tenyésztési célja irányába mutatott. A lovak színét eredetileg nem határozták meg, de mivel a vadlovak közt is a fakó a leggyakoribb, és a honfoglalók sírleleteiben talált lovak nagyobb része szintén fakó volt, így azt kívánták követni tenyésztőink is. A fakó szín mellé társul és ezért megkövetelt a fekete hátszíj a gerincen.

Ezeknek a lovaknak a marmagassága valamivel alacsonyabb a XIX. században kitenyésztett magyar fajták többségénél. A fajtaleírás szerint a kunfakó bottal mért marmagassága 135-149 cm között van. A tenyésztők jó szemmel válogattak a törzsállomány kialakításánál, ezt bizonyítja az is, hogy a fajta testalkatán, küllemén túl szívósságban, kitartásban, és a használhatóság terén is hozta a megkívánt fizikai, szellemi és kezelhetőségi képességeket.

Tenyésztés

Továbbra is szigorú szelekció folyik a fajtában. Minden megszületett csikónak kötelező vizsgálatokon kell megfelelni. Háromnaposan szemrevételezik a frissen született állatot, három hónapos korban a csikó megfelelő fejlődését akarják látni. Háromévesen értékelik a fiatal lovak küllemét: mennyire közelítik meg a kívánt alkatot, színt.

A ménjelöltek háromévesen vizsgát tesznek, majd négyévesen egy akadálypályát is teljesíteniük kell ahhoz, hogy tenyészengedélyt kaphassanak. A tenyésztésre javasolt lovaknak teljesítményvizsgán kell bizonyítaniuk, és nemcsak a méneknek, hanem a kancáknak is.

Persze a méneken (pontosabban gazdáikon) még nagyobb a felelősség az elvárt tulajdonságok meglétét illetően, mivel ezeknek jóval több utódjuk lehet, és nem mindegy, milyen géneket adnak tovább, terjesztenek el a fajtában. A szemlékre a fiatal csikókat is a helyszínre kell szállítani – ez is a kezelhetőség egyik első próbája.

A tenyészszemlék minden év szeptemberében zajlanak Jászszentlászlón, a Kunfakó ünnep részeként. Ez egy találkozási lehetőség, amikor a szemlék, versenyek mellett hasznos előadások is színesítik a programot. Az ünnepen a legtöbben sátrat vernek, és akár 3-4 napot is együtt töltenek, erősítve a közösség összetartását.