A fajta neve, és ami mögötte van

A Kiskunságban, a Duna–Tisza közén telepítette le IV. Béla királyunk a kunokat. Csengele határában temették el a kunok fejedelmét, Kötönyt. A névválasztással a kunoknak állítanak emléket. Ők is ilyen lovakkal érkeztek a Kárpát-medencébe, és a fajta mostani kialakítása is itt történt.

A fakó szín a vadlovak többségét jellemzi, és az egykori keleti származású lovak legnagyobb számban szintén fakók voltak. Ezért választották ezt a tenyésztők, ami egyben rejtőszín is. Ha a ló testszíne meleg aranyszín, akkor aranyfakó kunfakót látunk. Ez a fajta leggyakoribb és legjellegzetesebb színtípusa. Az ezüstfakó pedig hasonló, de világos ezüstös, hamvas.

A fajta kinézete egységes lett, de a tenyészkiválasztás terén rendkívül fontos a valódi használhatóság kipróbálása hosszabb távú, tartós teljesítményvizsgálaton. Ennek során a legjobbnak bizonyult egyedeket sorolják be a törzsállományba.

Az eddigi feltételek mellett a fajta kitenyésztésében résztvevőknek fontos célja volt, hogy a gyermekek is zavartalanul felülhessenek a kitenyészetett fajtára. Ezért kizárják a tenyésztésből azokat a lovakat, amelyek a gyermekek közeledését nehezen viselik, vagy nyugtalanná válnak. A gyermekekkel való találkozást, a gyermekek által történő használatot kötelezően előírják a tulajdonosoknak.

Az elvárt kezelhetőségi tulajdonságok, a szívósság vizsgálata több alkalommal megtörtént. Már 2006-ban 111 nap alatt 4000 km-es utat tettek meg lóháton, bizonyítva a kunfakó alkalmasságát. Szintén eredményes útjuk volt a lovas Boldogasszony zarándoklat, mely 1220 km távot jelentett. Voltak közös zarándoklatok Erdélyben, az Úz völgyétől a Tiszáig, majd a horvátországi Pozsegától Dévényig.

Legutóbb az erdélyi Szent László-zarándoklat során is több száz kilométeren keresztül 28 ló bizonyította a fajtától elvárt tulajdonságok meglétét. A következő távlovaglást tavaszra tervezik, ahol a történelmi Magyarország határait szeretnék körbejárni kunfakó lovakon.

A fajta megálmodója

A fajta kialakítását Eördögh Andrásnak (és lelkes társainak) köszönhetjük, aki életéből több évtizedet szánt erre az önként vállalt hatalmas feladatra. 150 hektáros birtokán látogatásunk során 38 különféle korú kunfakó élt teljesen kötetlenül, szabadon.

Az élelmüket is maguk keresik a Kiskunság kopárnak tűnő homokpusztájában – és ez így volt még a 2025-ös rendkívül aszályos évben is.

A kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére nem láttunk sovány kunfakót, kedvesen, békésen jöttek látogatásunkkor. A kunfakók néhány kárpáti borzderes és egy magyar szürke marha mellett élik életüket. Természetesen van a tanyán két hatalmas fiatal komondor is, részben a látványosság és feltehetően a biztonság érdekében.