A helyszíni szemlére a legjobbkor érkeztünk, egy jól megtermett fiatalember éppen az egyik kunfakón gyakorolta a lovastudományt, természetesen nyereg nélkül, szőrén ülve meg lovat, amelyen zabla sem volt, mégis megértette egymást a ló és lovasa.
A házigazda bár büszkén vállalta magára a szervezetalapítás feladatát, de ragaszkodott hozzá, hogy társait is említsük meg, akik nélkül nem lehetett volna sikeres ez a kezdeményezés. A fajta kitenyésztésének kitartó csapata bővelkedik szakemberekben:
- dr. Hecker Walter nemzetközi hírű lovas szakember, aki a fajta kialakításának tudományos és hitelesítési teendőit végezte,
- dr. Vörös István archeozoologus (Magyar Nemzeti Múzeum),
- dr. Raskó István igazgató (MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézet),
- dr. Maróti Péter genetikus (Szegedi Tudományegyetem),
- dr. Török Tibor genetikus (Szegedi Tudományegyetem Genetikai Intézete),
- dr. Sorbán András főorvos, egyetemi oktató,
- dr. Pataki Balázs szakíró, nemzetközileg elismert lótenyésztő,
- dr. Bodó Imre szakíró, professzor (Állatorvostudományi Egyetem).
Az Ősi Lófajtákat Tenyésztők Egyesületét közösen alapították dr. Hárskuti Lászlóval, dr. Sorbán Andrással és dr. Hecker Walterrel. De a fölsorolt személyeken túl a további fajtanemesítő munkát az egyesület tagjai is támogatják, akik kezén ma már összesen több mint 400 kunfakó ló él Magyarországon, az időközben megalakult Erdélyi Kunfakó Egyesület kezelésében Erdélyben és a Felvidéken.
Hasznosítás
Az eddig megtartott lovas zarándoklatok bizonyítják, ezek a lovak bármely jármódban rendkívül kitartóak, viszik lovasukat és lovasuk málháját fáradhatatlanul. Az igénytelenség mellett még egy igen értékes tulajdonsága van a kunfakó lovaknak, a nyugodtság, kezelhetőség, barátságosság.
Szívesen fogadják a kunfakókat a hagyományőrző csapatok, lovas íjászok, barantások, hiszen a régi korok viselete és fegyverei mellé pompásan illik a korabeli kinézetű ló is, amely ráadásul remekül kezelhető. A tenyésztésnél nélkülözhetetlen szigorú szelekcióban segítenek az Anda Lovasharc, Mecsek Lándzsája, valamint a Történelmi Hadi Akadémia tagjai is.
Hogyan tovább?
Bár a kunfakó egységes fajta lett mind küllemben, mind használhatóságban, azonban a törzskönyv még nincs lezárva. Van igény rá, hogy Kazahsztánból, a Turáni alföldről is szerezzenek be az ott honos lovak közül néhány példányt a kunfakó fajta genetikai állományának bővítésére…
Eördögh András visszatekintve az elmúlt 25 évre elmondta, hogy a tenyésztést szűk baráti körben kezdték. Eladni nemigen tudtak, de nem is ez volt a céljuk, mert látni akarták a lovakat a további években is. Inkább hagyományőrzőknek adtak ajándékba példányokat akik, miután megtapasztalták a lovak számukra ideális képességeit, hozzájárultak a népszerűsítéshez. Kezdetben 12 fő megszállott lószerető dolgozott a fajta kialakításán, ma már 80 tenyésztő viszi tovább és terjeszti a kunfakót.
– A Gondviselőnek köszönhetően viszonylag gyorsan kialakult az egységes lófajta, amely akár nemzeti kincs is lehet. A fajta fogadtatása bíztató, számos váratlan helyről kaptunk elismeréseket, támogatást. A kunfakó nem pusztán egy új fajta, hanem identitáshordozó ló: a magyar Alföld, a kun hagyományok és az ősi lótenyésztési kultúra élő emléke.
