Olvasom a kezembe került Penc értékei című helytörténeti írást, s meglepetésként ért, hogy a számomra szőlőtermő helyként ismeretlen településről, az 1900-ban megrendezett párizsi világkiállításon Rápolti Nagy Endre penci bora elnyerte a rangos Grand Prix díjat. Tovább lapozva az is kiderült, az elmúlt századokban Európa szerte ismerték és keresték a kiváló nedűt. Kereskedők sora jött Bécsből, Németországból és az északi tájak felől is. A település szőlőtermő domboldalait számos irodalmi alkotás is megörökítette, így szerepel Rákosi Viktor, Mikszáth Kálmán és Krúdy Gyula írásaiban is.
Nézem Penc pecsétjét, ami a bíróbottal és a szőlőfürtökkel ugyancsak erről tanúskodik. Pedig én csak egy számomra eddig kevésbé ismert borászat meghívására érkeztem a településre, egy szakmai napra, amit a Nemzetközi Rizling Nap alkalmából szerveztek. A Lingvay Pincészet új birtokközpontja messziről kimagaslik Penc fölé. A hármas tagozódású épületcsoport oly otthonosan ül meg a Zsobrák dűlőben, mintha mindig is ott lett volna. Pedig emberöltők kihagyásával 2024-ben készült el a Cserhát nyugati lankáján a korszerű borászat.
„Minden magyar emberben valahol genetikusan van egy kis földműves. Én ugyan értelmiségi családból jövök, és nem volt földműves a családunkban, de Sopronból származom, és a véremben bujkálhatott a szőlőművelés iránti igény”- kezdte a bemutatkozást a házigazda-tulajdonos Czike Gábor, amikor kérdeztem, miként jutott eszükbe, hogy éppen Pence határában létrehozzanak egy borászatot. Mint elmondta,
Itt hallottak először arról, hogy milyen hagyományai voltak a településen a szőlőtermesztésnek, a borászatnak, és megdöbbentek azon, hogy ebből semmi nem maradt. A sors is úgy hozta, hogy Vác utolsó, még művelésben maradt, Dunára néző szőlőtermelő dűlőjében, a Törökhegyen kaptak művelésre egy területet. Kicsiben kezdték, de 2011-et követően egyre jobban elkapta őket a gépszíj, és nem volt megállás. Egyszer csak azt vették észre, hogy van egy borászatuk, és ezt üzemeltetni kell.
