„Érdekes történet, mert Penc határában nem maradt szőlő, viszont biztosak voltunk abban, hogy a terroir-nak itt kell lennie, mert híres termőhely volt. Ahogy 2019-ben eltelepítettük a szőlőt, kiderült, nagyon jól érzi magát, kiváló minőséget termett”- mutatott körbe a szakember a környező bozótos domboldalakon, hogy milyen állapotok fogadták őket is. A fajtaválasztásnál abból indultak ki, hogy az ország északi részén vannak, így került Vácra a Zöldveltelini, a Zweigelt, a Pinot noir, Pencen a Kékfrankos és a Rajnai rizling már saját választásuk volt. Nem csalódtak bennük. Vácott közel 5, míg Pencen 3,5 hektár szőlővel rendelkeznek.
A váciak azok 40 éves tőkék, Pencen pedig hétévesek, ezért már alapból jelentős a különbség, ami a borokban is megjelenik. Mindegyik terület hozza a jó tulajdonságait, és kiegészítik egymást. Egy jó évjáratban, amikor sok az eső és ideálisak az időjárási körülmények, akkor Pencen a fiatal tőkék megmutatják vitalitásukat. A 2,5 méteres sortávolságban több tőke van, ideális körülmények közt nagy mennyiséget, jó minőséget lehet előállítani. Amikor viszont jön a tavalyi évhez hasonló aszály, akkor a váci öreg tőkék bizonyítanak”- hívta fel a figyelmet, hogy évjárattól függően más-más fajta az, amelyik kimagaslóan teljesít.
„A mai telített borpiacon az emberek alapvetően élményre vágynak, amit a borral össze kell kapcsolni. Nem vagyunk nagy borászat, nem törekszünk tömegtermelésre, hanem arra, hogy összekapcsoljuk az élményt és a bort. Az a missziónk, hogy eljönnek Vác környékéről, a Dunakanyarból hozzánk a turisták megmutatjuk, mit rejt a környezetük, milyen borokat képes termelni”- mutatott rá, Penc éppen ilyen hely. Vácott a Törökhegyi területek a Mátrai borvidékhez tartoznak, annak egy kis nyúlványa, de a penci ültetvények már nem borvidék területek, egy véletlen adminisztratív hiba miatt kiestek belőle.
A szakember elmondta, az elmúlt évek alatt sok fiatal költözött a környékre, aktív vidéke Magyarországnak, és meg akarja mutatni az embereknek, hogy itt milyen borok teremnek. Nincsenek illúzióik abban, hogy a borturizmus a közeljövőben föl fog robbanni, de legyen egy olyan borászat, amely képes megmutatni a helyi értékeket.
Hét éve, amikor belevágtak a vállalkozásba tájékozódtak, beszéltek a helyiekkel. Sajnos csak olyanokkal, akik a téeszes időkre emlékeztek. De annak a korszaknak, ami számukra iránymutató, a XIX. század vége, a XX. század eleje, kevés nyomát találták. Ezeket a történeteket összegyűjtötték, és az indulásnál figyelembe vették. A Zsobrák dűlő mindig szőlőtermő terület volt, tehát ezt úgy választották ki, a szíve volt a penci szőlőtermő területeknek. Amikor megvásárolták a területet, erdőbe hajló bokros területet találtak, kisebb részén volt még eredeti gyalogművelésű, teljesen elhanyagolt, nem menthető állapotú szőlő. De látszott, hogy valamikor kultúrterület volt.
