Mi lesz a bárányokkal?
Többször hangsúlyoztuk már, hogy ennek a tenyészetnek elsősorban nem a bevétel termelése a célja, hanem a természetvédelmi területek kezelése és a génmegőrzés. Az itt született jerkebárányok jelentős része vagy az itteni állomány fiatalítására, vagy a nemzeti park Somogyban található másik ciktaállományának a fejlesztésére megy, a fennmaradó bárányokat pedig igény szerint tenyészjerkeként értékesítik.
A kosbárányoknál teljesen más a helyzet. Közülük 6-8-10 válogatott állat marad meg. Kiválasztás után a juhtenyésztő szövetség felvásárolja őket, és átkerülnek a kosnevelőbe. A többi kosbárány pedig hazai vágóhídra, onnan az üzletekbe jut. Ahogy Szendi József mondja, ezek az állatok nem a piac által igényelt telt, izmolt formájúak, így exportra nem megfelelők, viszont ennek köszönhetően a hazai fogyasztók asztalára igazi „biobárány” kerülhet.
– Az utolsó pár évben nem volt probléma az értékesítéssel. A bárány árában persze nem érjük el azt az exportárat, amit egy húsjellegű tenyészet, de nálunk nem is a profit megszerzése a cél, hanem a fajta a fenntartása – hangsúlyozza Szendi József.
Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség érdeme, hogy nagydorogi telepére összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket az egykori sváb tenyésztőktől. A merinó-hatást sikerült kiküszöbölni a fajtából, és így nagy értékű állomány jött létre. Cél az őshonos fajta genetikai képességének megőrzése, eredeti genetikai varianciájuk fenntartása. A fajtának jelenleg gazdasági haszna nincs, kizárólag génmegőrzési célból tartják fenn.
Érdekesség, hogy a fajta eredeti hazájában teljesen kihalt, és azt a magyarországi állományból rekonstruálták.
