A kutató azt is hangsúlyozta, hogy ez nem egyszeri feladat, a rendszereket működés közben is folyamatosan figyelni kell, hogy időben kiderüljenek a váratlan hibák. Különösen fontos az emberi felügyelet akkor, amikor a döntések közvetlenül az állatok jólétét érintik.
A szabályozási térkép két oldalról érkezik. Az Európai Unió állatjóléti kerete – az Európai Bizottság összefoglalója szerint – abból indul ki, hogy az állatokat érző lényként kell kezelni, és a szakpolitikák alakításakor „teljes mértékben” figyelembe kell venni a jóléti követelményeket; a farmon tartott állatokra minimumszabályok és fajspecifikus előírások épülnek. Natasha Boyland szerint azonban a meglévő jogi nyelv sokszor emberi gondozásra és hagyományos eljárásokra van szabva, és az automatizált rendszerek (etetés, megfigyelés, tisztítás, mozgatás) új értelmezési és felelősségi kérdéseket fejtegetnek. Az Európai Parlament egyik háttéranyaga is jelzi, az EU s állatjóléti szabályozás több rétegből áll, és a végrehajtás minősége tagállamonként eltérő, ami a gyors technológiai változás mellett különösen érzékeny pont.
Fotó: Pixabay
Kétélű fegyver
Eközben az MI szabályozás – így az EU AI Act – elsődlegesen az emberek egészségét, biztonságát és alapjogait védi, kockázati kategóriákban gondolkodva külön hangsúlyt ad többek között az emberi felügyeletnek és a transzparenciának. A jogszabály 2024. augusztus 1 jén lépett hatályba, és főszabály szerint 2026. augusztus 2 ától lesz teljes körűen alkalmazandó, több eltérő átmenettel. Jonathan Birch és Natasha Boyland szerint éppen ezért fontos, hogy az állatjólét egyértelműen megjelenjen a tágabb MI-kormányzásban is, ha a szabályozói és piaci ösztönzők csak az emberi kockázatokra vannak hangolva, az állatok érdekei könnyen „vakfoltok” maradhatnak.
Interjúalanyaink a következő évtizedre néhány gyakorlati elvet javasolnak iránytűként:
• az MI erősítse a gondoskodást, ne váltsa ki, és a jólétet érintő végső döntés maradjon képzett embernél;
• a jóléti szakértelem (állatorvosok, etológusok, jóléti kutatók, mérnökök) legyen beépítve a tervezésbe, arányos, független validációval;
• a jólét legyen elsődleges tervezési cél, ne a termelés mellékterméke, és a technológia ne fogadja el a biológiai vagy környezeti határok kitolását (például állatsűrűség növelését);
• a jóléti adatok legyenek átláthatók, auditálhatók és a felügyelet számára értelmezhetők;
• a rendszerek támogassák az egyedszintű ellátást, és ne fedjék el az egyedi szenvedést csoportszintű átlagok mögé.
A kutatók szerint ezek az elvek csak akkor működnek a gyakorlatban, ha a telepi folyamatokban is egyértelműen lefordíthatók.
Jonathan Birch úgy fogalmazott, hogy a mesterséges intelligencia „kétélű eszköz”. Erősítheti az empátiát azzal, hogy láthatóbbá teszi az állatok szükségleteit és problémáit, ugyanakkor ugyanilyen könnyen eltávolíthatja az embert az állatok reakcióinak megfigyelésétől – például amikor az állatok csupán egy irányítópult adatsoraiként jelennek meg. Vagyis nem az a kérdés, hogy lesz-e algoritmus az istállóban, hanem az, hogy ki viseli a felelősséget, milyen bizonyítékokra épülnek a döntések, és hol húzzuk meg a határt a hatékonyság és az állatjólét között.
