A lóra gyakorolt hatásán túl az embernek is származhat előnye a ridegtartásból. Például gazdasági szempontból hosszú távon költséghatékonyabb. Bár a legelők megvétele, bérlése nagy kiadás, a mindennapos tartás során kevesebb alom szükséges, csökken az istállók karbantartásának és takarításának költsége, egyszerűsödik a napi rutin. Nagyobb állomány esetén ez különösen jelentős előnyt jelent.

És ahol a lovardavezetők költsége csökken, ott a bértartók is jobban járnak. A ridegtartás átlagosan 30-40 százalékkal olcsóbb, mint az istállós ellátás. És persze nincs szebb a szabadon legelő és futkározó lovak látványánál. Jómagam sokkal szívesebben eresztem vissza társai közé a lovam, mintsem bezárjam egy bokszba, akárcsak egy börtönbe.

Nincs kolbászból a kerítés

A ridegtartás természetesen hátrányokkal is jár, hiszen, ha nem így lenne, mindenki ezt a megoldást választaná. Az egyik legnagyobb kihívás az időjárás, bár ezt az emberek mindig nagyobb problémának tekintik, mint az állatok. Bár a ló jól alkalmazkodik a hideghez, a tartós csapadék, az erős szél, a sár és a jeges talaj problémákat is okozhat. Ha nincs megfelelően kialakított száraz és szélvédett pihenőhely, az állatok könnyen megfázhatnak, lesoványodhatnak.

Bár sokak szerint elegendő néhány fa is, ahova a lovak behúzódhatnak, javasolt egy három oldalról zárt, méretes beálló kialakítása – a lovak számától függően akár több is –, hogy ne kelljen harcolniuk a helyért.

A legelő minősége évszakonként változik, télen pedig teljes mértékben pótolni kell a természetes táplálékot jó minőségű szénával. A csapatban tartott lovaknál gyakori probléma, hogy a domináns egyedek kiszorítják a gyengébbeket az etetőhelyekről, ami alultápláltsághoz, kondícióromláshoz vezethet.

Ezért több etetőhely kialakítása és az állatok rendszeres ellenőrzése elengedhetetlen. Nagyon fontos: nem minden ló alkalmas ridegtartásra! Az idős, krónikus betegséggel élő, sérülésből lábadozó vagy speciális takarmányozási igényű lovak számára az istállós tartás biztonságosabb megoldás.

A patkolt lovaknál nőhet a csúszás és sérülés veszélye jeges, kemény talajon, míg intenzíven sportoló lovaknál nehezebb lehet a célzott edzés, regeneráció és az állandó tisztántartás. Vannak lovak, akik egész életüket ridegtartásban élik le. Szervezetük természetesen a kezdetektől ehhez az élethez alkalmazkodik.

Ha valaki úgy dönt, hogy istállós tartás után helyezi ridegtartásba a lovát, legyen türelmes! Az állatnak újra kell szocializálódnia, szerezhet néhány sérülést újdonsült „barátaitól”, amíg megtalálja a helyét a rangsorban. A nagy szabadságban az ugrabugrálástól akár le is sántulhat. Szánjunk rá időt és figyelmet, ha megváltoztatjuk állatunk életmódját, ne hagyjuk sorsára a „vadonban”!

Valójában a rendszeres ellenőrzés elengedhetetlen: figyelni kell a kerítések állapotát, az itatók fagymentességét, a menedékek tisztaságát, valamint az állatok egészségi állapotát és viselkedését. Az etetők körül felgyűlt trágyának sem a lovak lába alatt van a helye, így annak elvitele jó esetben hetente esedékes. És ami a legfontosabb: ne hagyjuk magára az állatot! A problémák korai felismerése kulcsfontosságú, hiszen egy sérülés vagy betegség szabadtartásban könnyebben rejtve maradhat.