Kinek nem való a „szabad élet”?

Az istállós tartás elsősorban a sportlovaknál és a tenyésztett lovaknál elterjedt, mivel jól kontrollálható környezetet biztosít. Előnye, hogy a ló védve van a szélsőséges időjárástól. Istállóban a takarmányozás és az állategészségügyi ellátás is pontosabban szabályozható.

Egyedi igényekhez igazítható az abrak mennyisége, az etetések időpontja és az étrend összetétele. Sportlovaknál és munkalovaknál előnyt jelent a tisztántartás, az edzés utáni regeneráció, valamint a paták és a felszerelések védelme is.

Elmondható, hogy a bokszban tartás a többet használt, komolyabb munkát teljesítő állatoknak való. Ők kicsit nehezebb karmát kaptak hobbiként tartott társaiknál, de az istálló melege, gazdájuk figyelme és törődése kárpótolja őket. Az istállóban tartott lovaknál elengedhetetlen a rendszeres, lehetőleg napi mozgatás karámban, jártatógépben vagy ember alatt.

Ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás. Döntéseink során mérlegeljük saját életmódunkat, a lóra szánható időnket, kedvencünk természetét és egészségi állapotát. Az én filozófiám szerint a lovam tölt több időt a lovardában, ezért nekem az volt a fontos, ő hogyan érzi ott magát.

Emiatt, bár saját kényelmemről némileg lemondtam, néha unom a kergetőzést, meg a két centis sárréteg lepucolását, úgy gondolom, nekünk jót tett a ridegtartás. A kehesség elmúlt, a lovam kiegyensúlyozott, az állatorvost nagyon ritkán látjuk. Nem szabad feladni a reményt, hogy van olyan hely a Földön, ahol mindketten jól érezzük magunkat.

Szerző: Sin Bettina