Háromhetes tesztek

A saját kutatásom során arra kerestem a választ, hogy a réti széna rövid ideig tartó nedvesítése hogyan befolyásolja annak kémiai összetételét, valamint milyen hatással van a vizezett, illetve áztatott széna etetése a takarmányfelvétel idejére és a rágási paraméterekre. Vizsgálatom célja annak a megállapítása, hogy a takarmány ilyen típusú előkészítése hogyan illeszthető be a természetközeli takarmányozási módszerekbe a modern lótartási gondok egy részének kiküszöbölésére. A kísérletemben két lófajta, a gidrán és a fjord póni szerepelt, a rágómozdulatok megfigyelésére pedig egy általam kialakított, kamerás módszert alkalmaztam.

A vizsgálati módszer kidolgozására 2024 augusztusában az otthon tartott lovaimon (két sportpóni kanca) végeztem előkísérletet, ahol kitapasztaltam többek között a széna vizezésének és áztatásának módszerét, illetve a kamerás megfigyelés lehetőségeit. Az éles kísérlet első hete próbahét volt, amikor a gidránokat megismertettem a szénahálóval, illetve a vizezett és az áztatott szénával. Ezután következett a gidránok tesztjei 3 hétig, minden héten 3 napon: első nap a kezeletlen (száraz), második nap a vizezett, harmadik nap az áztatott széna fogyasztását figyeltem egymás után mindhárom lovon. A gidránok utolsó hetén, a méréseket követően a fjord pónikkal is csináltam próbaalkalmakat, majd következett a teszt ugyanúgy 3 héten keresztül.

Pontos mérés, kamerafelvételek

A megfigyelést az első reggeli etetés előtt, hajnal 4 és 6 óra között végeztem, így biztosítottam, hogy a lovak mindenképp fogyasszanak szénát a kísérlet alatt (az előtte lévő órákban nem fogyasztottak takarmányt), illetve a környezet is nyugodtabb volt. A napokat is úgy választottam meg, hogy mindig egyforma mennyiségű munkát végezzenek a kísérletet megelőző napon. A mérésekhez a lehető legnagyobb, 10 centiméter szemméretű szénahálót használtam, az etetett mennyiség pedig minden esetben 300 gramm volt, szárazon mérve. Az előkísérletem alapján ezt a mennyiséget egy ló átlagosan 15-20 perc alatt fogyasztotta el. A kezeletlen (száraz) szénát mindenféle előkészítés nélkül etettem velük, a vizezett takarmányhoz a szénát a hálóba téve lelocsoltam 2 liter vízzel, az áztatásnál a hálóban lévő szénát egy láda vízbe merítettem 10 percre. A kezelések után 5 és 10 percre felakasztottam a szénahálókat, hogy a takarmányból távozzon a felesleges víz. A vizes kezeléseket követően újból lemértem a széna tömegét.

A méréshez a lovakat az istálló folyosóján, egy bokszfalnak szembe kötöttem ki, olyan magasságban, hogy a kamera látószögéből ne tudjanak kimozdulni. A megfigyelésre egy sportkamerát használtam, amit a ló mellé helyeztem úgy, hogy evés közben oldalról felvételt készítsen a ló fejéről. A szénahálóba előkészített szénát fejmagasságban kötöttem a boksz falára a lovak elé. Miután a ló megette az összes szénát a hálóból, vagy már nem mutatott érdeklődést a hálóban maradt takarmány felé, a felvételt leállítottam. A földre elszórt, illetve esetlegesen a hálóban hagyott szénát összegyűjtöttem és lemértem a tömegét. A lemért szénamennyiségekből később pontosan ki tudtam számolni, hogy a lovak hány gramm szénát fogyasztottak el a mérés során.

A videókat a viselkedés-megfigyelési adatok gyűjtésére és elemzésére alkalmas BORIS (Behavioral Observation Research Interactive Software) 6.3.1. verziójával elemeztem. Ezt a programot tevékenységi napló rögzítésére tervezték, azok számát és időtartamát lehet meghatározni vele, de mozdulatok felismerésére nem alkalmas. Így a rágómozdulatokat manuálisan számoltam, az evés pontos időtartamát pedig az én megfigyelésem alapján a program számolta ki.