Számolt adatok, megfigyelések

Minden vizsgálatból három adat született: az evés időtartama (s, min), az elfogyasztott takarmány mennyisége (g) és a rágómozdulatok száma. Ezekből a következő paramétereket lehetett meghatározni:

1. Rágási gyakoriság (CFR, chewing frequency), azaz a másodpercenként megtett rágómozdulatok száma (rágómozdulat/s).

2. Rágási intenzitás (CI, chewing intensity), hogy egy gramm NDF-et (neutrális detergens rost) mennyi rágómozdulattal fogyaszt el az állat (rágómozdulat/g NDF).

3. Takarmányfelvételi idő (IT, ingestion time), azaz hány másodperc alatt vesz fel a ló egy gramm NDF-et, (s/g NDF).

4. Fogyasztási ráta (CR, chewing rate), a percenként felvett szárazanyag mennyisége (szárazanyag [g]/min).

Az eredmények statisztikai értékelésére kéttényezős varianciaanalízist végeztünk a SAS (SAS OnDemand for Academics, Cary, NC, U.S., 2024) szoftverrel. A hat hét folyamán az istállóban lévő bálából vettem szénát a kísérlethez, ezekből mintát gyűjtöttem, amit a MATE Egyetemi Laborközpontban vizsgáltattam be. Három párhuzamos mérést végezve a következő paraméterek értéke került megállapításra: nedvesség, nyershamu, nyersfehérje, nyersrost, rostfrakciók és cukortartalom.

Az eredményeket vizsgálva hasonlót tapasztalhatunk, mint Glatter és munkatársai (2021) kísérletében: a rövidebb kezelések ellenére a cukortartalom kimosódott a takarmányból, a többi összetevő ennek a csökkenésnek az arányában változott.

Az átlagos, legeltetésre ideális fenofázisban a legelőfű nyersfehérje-­tartalma nagyobb (16-18%), NDF-tartalma pedig alacsonyabb, mint a szénáé (45–55% a szárazanyagban).

Több idő alatt több rágómozdulatot végeztek a lovak, és a póniknak magasabb volt a rágásszámuk a takarmányfelvétel teljes időtartalma alatt, mint a gidránoknak. A gidránok az áztatott szénát többször megrágták, mint a kezeletlen és a vizezett szénát. A pónik esetében nagyobbak az egyedek közötti különbségek.

A pónik átlagos rágási gyakorisága szignifikánsan nagyobb, mint a gidránoké (p = 0,0271), tehát a kisebb testméretű lóval intenzívebben rágják a takarmányt. Az áztatott széna fogyasztása mindkét fajtánál növelte a rágási gyakoriságot a kezeletlen szénához képest.

A hasonló témával foglalkozó kutatók korábban megállapították, hogy a rágási paramétereket célszerűbb a neutrális detergens rost (NDF) mennyiségéhez viszonyítani, ugyanis az befolyásolja leginkább a rágásszámot. Eredményeim szerint a pónik átlagos rágási gyakorisága szignifikánsan (p = 0,0314) nagyobb, mint a gidrán lovaké (1. ábra).

A takarmányfelvételi időt szintén NDF-re vonatkoztatva számítottuk ki (2. ábra). A fajták között ebben is van eltérés. A pónik hosszabb ideig vesznek fel egy egységnyi NDF-t, mint a gidránok (p = 0,004), ami lassabb, de alaposabb takarmányfelvételt jelez. Az áztatott széna mindkét fajtánál növeli a takarmányfelvételi időt (p = 0,0152), ami kedvező, mivel az evéssel töltött idő hosszabb, így jobban kitolódik a napi etetések hatása.

Az áztatott széna értékei (6,93 s/g NDF) megközelítik egy korábbi kutatásban (Ja­nis, 2010) a legelőfűnél mért értékeket (6,78 s/g NDF). Ez bizonyíthatja, hogy az áztatás hatására a széna bizonyos tulajdonságokban visszanyeri eredeti formáját, ezáltal etetésével megközelíthetjük a célként kitűzött természetközeli takarmányozást.

Az áztatott széna csökkenti a fogyasztási rátát mindkét fajtánál (p = 0,0054), tehát lassabb, alaposabb rágást eredményez, ami szintén pozitív hatásként értékelhető, mert minél lassabban veszik fel a lovak a takarmányt, annál jobban kitolódik az evéssel töltött idő.