Előnyös a vizezés és áztatás

A vizsgálatban résztvevő lófajták nemcsak testtömegükben, hanem felépítésükben is jelentősen eltérnek egymástól. A kísérlet eredményei szerint a kisebb testméretű fjord pónik az egységnyi takarmányt több rágómozdulattal, nagyobb intenzitással, több ideig fogyasztották. A nagyobb testméretű gidránok viszonylag rövidebb idő alatt és kevesebb mozdulattal vették fel ugyanazt a takarmányt. Ezek a különbségek a koponya felépítésével is magyarázhatók. A kisebb koponya a rágás mozdulatát kisebb „ívben” végzi (kisebb az oldal-, és a függőleges irányú elmozdulás is), így az adott mennyiségű takarmány feldolgozásához több mozdulat szükséges. Ezért lehet fontos szempont a fajta figyelembevétele a takarmányozási stratégiák kialakításánál.

A széna rövid ideig tartó vizezése önmagában nem befolyásolta a rágási paramétereket. Bár a vizsgálat nem terjedt ki a porszennyezettség mérésére, saját tapasztalatom szerint a por eltávolítására a széna lelocsolása megfelelő módszer lehet. A szénahálóval való etetésnél gyakoribbak a légúti problémák, mivel a fejmagasságba kötött szénából a por könnyebben jut be a ló orrába.

A széna áztatása mindkét fajta esetében megnövelte a takarmány elfogyasztásával eltöltött időt. Ez pozitívumnak tekinthető a ma leginkább elterjedt kiadagolásos takarmányozásnál, mert a ló több időre foglalja le magát a bokszban, az emésztése is egyenletesebbé válik. A széna áztatásának hatására fokozódott a rágás intenzitása is. A lovak a takarmányt alaposabban dolgozták fel, jobban előkészítették az emésztésre. Az intenzívebb rágás növelte a termelődő nyál mennyiségét, ami a gyomor megfelelő pH-jának kialakításáért felel. Az intenzívebb rágást feltehetően az áztatás hatására megváltozott rostszerkezet válthatta ki – a felázott, felpuhult rostot nehezebb szétmorzsolni a fogakkal. Az, hogy egységnyi idő alatt kevesebb takarmányt vettek fel a lovak, szintén csak erősíti az evéssel töltött idő meghosszabbítását.

Az áztatott széna jelentős mennyiségű vizet szívott magába. Ez szintén előny a ló egészségének szempontjából, az áztatással megnövelhető a napi vízbevitel mennyisége is. A vízzel való kezelés a cukortartalom csökkenéséhez vezet, a kevésbé ízletes széna adhat magyarázatot a lassabb takarmányfelvételre, az azonban a kísérlet alatt egyszer sem fordult elő, hogy a vízzel kezelt szénát elutasították volna az állatok.

Összességében az áztatott széna etetése elősegíti a természetközeli, lassabb és alaposabb takarmányfelvételt, ami mindkét fajtánál előnyös a modern lótartásban.

Deli Alexa

(A megfigyeléseket a MATE Kaposvári Campus lótenyésztő, lovassportszervező Bsc képzésének végzős hallgatójaként végezte a szerző. TDK-munka és szak­dolgozat is született belőle.)