Története megmutatja, milyen kihívásokkal és örömökkel jár ennyi mentett kutya mindennapos gondozása, és hogy a felelős örökbe­fogadás miként formálja az ember életét. Alexandra a saját példáján keresztül mesél a szabályok fontosságáról, a határtalan kutya­szeretetről és azokról a tanulságokról, amelyekre minden leendő gazdinak érdemes odafigyelnie.

Nagy Alexandra számára a kutyákkal indul a nap, és velük is ér véget. Öt kutyája – név szerint Maxi, Oli, Sophie, Sári és George – mind mentett, örökbefogadott kutyus, különböző múlttal és egyéniséggel. Ennyi ebbel élni nem hétköznapi vállalás, ezért szigorú napirendet alakítottak ki. Minden reggel és este pontosan ugyanabban az időben zajlik az etetés és a séta, így a kutyák pontosan tudják, mire számíthatnak.

– A rendszeres napi rutin biztonságot ad nekik, és behatárolja a mi mindennapjainkat is – magyarázza Alexandra, utalva rá, hogy ha utaznak, akkor is igyekeznek tartani a megszokott ritmust. Esténként a „Jó éjszakát!” vezényszó jelzi a falkának a nap végét – ilyenkor mindegyik kutya szépen visszavonul a saját fekhelyére aludni.

– Jó tudni, hogy van kihez rohanni, ha szükség van rá – vallja a gazdi, hiszen több kutyával nagyobb az esélye a váratlan eseményeknek. Ha pedig olyan helyre kelnek útra, ahová a kutyusok nem tarthatnak velük, akkor egy professzionális petszitter, azaz kisállat-felvigyázó gondoskodik az állatokról Alexandráék otthonában. A tapasztalatok kiválóak, a petszitterek ellenőrzött, többnyire állatorvostan-­hallgatók, akik értik és szeretik a rájuk bízott kutyákat.

Az öt kedvenc közül Maxi volt az első, a nyolcéves csivava igazi karakán egyéniség. Kezdetben nehezen viselte, amikor új jövevény érkezett mellé, de mára teljesen összeszokott a társaival.

Maxi néha bajkeverő módjára próbára tette gazdái éberségét is, például amikor egy földre esett gyógyszert gyorsabban befalt, mint ahogy azt a család felszedte volna, illetve egy baráti összejövetel után a csokis süteményt kóstolta meg a kis mohó.

– Szerencsére nem lett komoly baj, de ezek az esetek intő jelek voltak – emlékszik vissza Alexandra a rémisztő pillanatokra, hangsúlyozva, hogy egy pillanatnyi figyelmetlenség is veszélybe sodorhat egy állatot. Maxi ugyanakkor mára „csapatjátékos” lett, amióta Alexandra párja, Emil – akit tréfásan „kutyaapuként” emlegetnek – bekapcsolódott a nevelésbe, Maxi sokkal nyitottabb és elfogadóbb falkataggá vált.

Oli, a törékeny csivava Szerbiából érkezett a Csivava Fajtamentő Egyesületen keresztül. Ő a nyugodt erő, csendes személyiségével afféle falkavezér, terelgeti és képes megnyugtatni a többieket. Alexandra által befogadott ebek között sosincs komoly viszály, gyakran bújnak össze alváshoz, és egymást szeretgetve, puszilgatva töltik az időt.

Sophie és Sári (szintén apró termetű, szeretetteljes kutyusok ugyancsak a Csivava Fajtamentő Egyesülettől), George, aki pedig keverék, egy idős gazdától került csontsoványan Alexandrához, hogy aztán gondoskodással szépen megerősödjön.