Az örökbefogadás: tapasztalatok és előítéletek nélkül
Alexandra minden fórumon az örökbefogadás fontosságát hirdeti. Saját ötös falkájával is ezt a példát mutatja, egy részük ráadásul fajtatiszta, akik rossz sorsból vagy méltatlan körülmények közül kerültek hozzá. Alexandra igyekszik eloszlatni azt a tévhitet, hogy csak keverék vagy problémás ebek várnak gazdára a menhelyeken.
Rámutat, hogy akár fajtatiszta kutyát is lehet örökbe fogadni – az adott fajta mentőegyesületén keresztül gyakran rengeteg, gazdára váró ebet találni. „Aki egy kutyán segít, az örök szerető társra lel” – vallja Alexandra.
Sajnos sok előítélet és félelem él az emberekben az örökbefogadható kutyákkal kapcsolatban.
– Sokan attól tartanak, hogy nem tudják, milyen múltja lehet egy mentett jövevénynek – mondta Alexandra. Gyakori aggály, hogy a menhelyi vagy mentett eb esetleg problémás idegrendszerű, nehezen kezelhető vagy agresszív. Alexandra tapasztalatai azonban épp az ellenkezőjét mutatják, saját kutyái közül többen is rácáfolnak az adott fajták rossz hírére. Például a csivavákról sokan azt tartják, hogy félős, hisztérikus vagy hangos kutyák, pedig Alexandra öt aprósága egyáltalán nem ilyen.
– Imádják egymást, a gyerekeket és a társaságot, sőt egyáltalán nem hangosak, nálunk nincs felesleges ugatás – meséli büszkén, hiszen Oli és Sophie is a fajtamentő egyesületen keresztül került hozzá, és kedvességükkel tökéletesen ellentmondanak a sztereotípiáknak. Alexandra hisz abban, hogy a szeretet mindent meggyógyít: – A bizalom újraépül, a félelem oldódik, a lelkek kinyílnak, mi pedig olyan csodálatos kis társakat kapunk, amilyeneket elképzelni sem lehetett volna.
Alexandra fájdalmas emlékként idézi fel Egon elvesztését. A mentett olasz agár veleszületett szívmegnagyobbodás miatt egy váratlan pillanatban, egy séta során kapott szívrohamot és hunyt el. A kutyus halála az egész családot megviselte, Alexandra 35 percen keresztül küzdött az életéért, próbálta újraéleszteni, de sajnos nem tudta megmenteni.
– Soha nem fogjuk elfelejteni őt, hiszen Egon helye a falka szívében ma is betöltve marad – teszi hozzá. A tragédia ellenére úgy érzi, Egon élete értelmet nyert azzal, hogy szerető otthonra talált náluk arra a rövid időre is.
Az öt kutya szeretete és személyisége rengeteget adott Alexandrának is.
– Mindegyik kutyám én vagyok – fogalmaz találóan –, minél jobban szeretem őket, annál könnyebb elfogadni a saját tökéletlenségeimet – ismeri be Alexandra, aki szerint a négylábú társak mellett az ember is türelmesebbé, nyitottabbá válik, és megtanul a jelenben élni. Ha rossz napja van, a kutyái azonnal megérzik, odabújnak hozzá, míg végül minden rosszkedv elszáll. Ez a feltétel nélküli szeretet az, ami miatt Alexandra szerint minden nehézség eltörpül.
Mit tanácsol Nagy Alexandra azoknak, akik még bizonytalanok az örökbefogadásban? Elsősorban azt, hogy merjenek belevágni, de legyenek tudatában a felelősségnek. A jövőbeli gazdik tudják, hogy időt, energiát és nem kevés anyagi forrást igényel egy kutya (vagy több) tartása, cserébe viszont felbecsülhetetlen kincset kapnak.
És hogy meddig bővül még Alexandra családja? Ezt ő maga sem tudja biztosan.
– Ha úgy adódik, lehet, hogy tovább nő a falka – mondja nevetve, hiszen képtelen lenne hátat fordítani egy segítségért kiáltó szempárnak. Egy azonban biztos, amíg tőle telik, minden kutyájának megadja azt a szeretetet és gondoskodást, amit megérdemel.
