Lehetőség vagy csapda
Mesterházi Péter Ákos a számítógép és mesterséges intelligencia viszonyát elemezte. A mérésekben valódi áttörés nem történt, kivéve a meteorológiai állomások létrehozását. Más gondolkodásmód kell a zárt rendszerekhez, például az üvegházakhoz és állattenyésztéshez, és megint más a szántóföldi növénytermesztéshez. Amikor azt a kérdést teszik fel, hogy az újdonságok miként jelennek meg a gyakorlatban, akkor arra lehet a válasz, hogy tudatosan, vagy pedig az, hogy ezek ott vannak a gépeken, a gazdák készen kapják. Némi meglepetés, hogy az állattenyésztésben dolgozók a gyakorlatban sokkal fogadókészebbek, mint más ágazatokban. A szenzorok körüli újdonság érzése lecsengett, jelenleg a mesterséges intelligencia a sláger, ám arra nemigen tudnunk válaszolni, hogy mindez mennyire lehetőség, mint inkább csapda. Léteznek varázsszavak, mögöttes dolgok, és igazság szerint ezen a területen sokkal több a varázsige, mint a valóság.
Ha a mesterséges intelligenciának az erőteljesebb meghonosodását kívánjuk elérni, akkor látnunk kell, hogy itt a megtérülés nem elhanyagolható, tehát az egészhez nagyon intenzív növénykultúra szükséges. A növényvédelemben az eredményességhez a kultúr- és gyomnövény megkülönböztetése kötelező érvényű, a nagy mezőgépgyártók ezzel foglalkoznak, ezt fejlesztik, ez számukra is hasznos.
Ahhoz, hogy megfelelő minőségi adatokat tudjunk felmutatni a gazdáknak, a gazdaságoknak is tevőlegesen hozzá kell járulni. A kutatás érvényesülésének akkor van realitása a gyakorlatban, ha ahhoz a piaci szereplők és a gazdák is az elvárható módon állnak hozzá. Az alkalmazók elfogadási hajlandóságáról általánosságban rossz véleményt fogalmaztak meg, a gazdáknak meg kell tudni mutatni, hogy az újdonságok miért hasznosak. Különben nem használják a modern megoldásokat, pedig ha megtakarítást akarunk elérni, akkor ez kötelező feladat a gazdálkodók számára. Az egyéb feltételek összhangjának megteremtése is elodázhatatlan. Jó dolog, amit a digitalizációval meghatároztak, ám arra lenne szükség, hogy amikor szolgáltatást ajánl valamilyen szervezet, ott lehessen választani, és ne csak egy ajánlatot adjanak a gazdaságnak. A digitalizáció támogatása a termelők zöménél géptámogatásként jelent meg, és a gazda akkor hajlandó erre a műveletre, ha érzi, hogy ezáltal a pénz az ő kasszájába kerül.
Éles határvonalat kell húznunk 2022 előtt és az azóta eltelt időszaknál. Korábban a mezőgazdasági termelésben érzékelhető volt a hatékonyság, az eredményesség, ám a Covid óta jószerével csakis a túlélésre játszanak a gazdák és gazdálkodók.
Magas szintű mérnöki ismeretek kellenek
Virág István annak az aggodalmának adott hangot, hogy a gyártóktól még senki nem kért véleményt. Ők kutatnak, ki-ki magában, nincs együttműködési hajlandóság. Az automatizálás, az erő- és munkagépek összhangjának megteremtése, a mezőgazdasági robotok jobb alkalmazása, vagy az alternatív üzemanyagok hasznosítása lehetne előremutató megoldás. Az erőgépeknél az automatizálásnak ki kell terjednie nemcsak a nyomvonalon tartásra, hanem a traktor maga mellé fordulásra, vagy a fogáskihagyás szerinti művelésre. A munkagépeknél az automatizálás régi technológia, de ezt is kevesen használják. Ugyanez a gond az intelligens betakarítási rendszerek gyakorlati alkalmazása terén. Ez utóbbi sem olyan egyszerű, mert meg kell tudni fogalmazni a célt, hogy mit szeretnénk: a gyors munkavégzést, vagy a jó minőségű munkát.
A fülkenélküliség koncepciója 2016-ban, azaz egy évtizeddel ezelőtt már megjelent hazánkban, viszont azóta sem terjed. Ennek inkább jogszabályi oka van, mert az ilyen géphez felelősségteljes vezető kell, az ilyen gép közúton nem közlekedhet, végezetül pedig a használatának terjedése ellen hat, hogy rendkívül drága. Amikor a különböző üzemanyagokat veszik górcső alá, akkor lehetőségként kínálkozik az elektromos meghajtás, a metán vagy a hidrogén használata. Az akkumulátorok az erőgépeknél még ma is szűk keresztmetszetet jelentenek, ezért a kisebb traktoroknál vagy rakodógépeknél gyakoribb az elektromos meghajtás.
Túlságosan bonyolult az eljárás, és a szakember szerint ezért nem is terjed elég gyorsan. A piacon rengeteg megoldással lehetett találkozni az elmúlt 10 év során, azt azonban még nem tudni, hogy hány 10 év kell még az új módszerek széles körű alkalmazásához. Az újdonságokhoz nagy felkészültség, kiemelt mérnöki ismeretek szükségesek, ezen a területen is csak kullogunk a lehetőségeink mögött. Akik manapság ilyen eszközökkel felszerelt gépeket vásárolnak, kevesebb mint a 20 százalékuk tartja fontosnak, hogy a gépkezelőt elvigye az ilyen ingyenes oktatásra. Azt kéne elérni, hogy a konkrét tudást a laptoppal adjuk oda az ismeret alkalmazóinak.
Vegyük elő a fiókból
A vitaindítón Bónus Krisztián (Mezőhegyes) úgy jellemezte magát, mint aki a leggyengébb láncszemet, a gazdálkodót képviseli rendszerben, ugyanakkor, szeretne ebből profitálni is. Nem azokat képviseli, akiket az ideje nem engedi ezzel a munkával foglalkozni. Mert az idő egyre inkább meghatározó tényezővé válik az ilyen korszerű feladatoknál. Az adathalmaz egyre csak gyarapodik, de a használatával még mindig ott tartunk, ahol 10 éve. Kéne a hozzáértő, jól felkészült emberállomány, és még azt sem mondhatjuk, hogy itt-ott ne akadna belőlük. Akad, de az üzemekben csak nagyon kevés precíziós szakember dolgozik. A rengeteg adattal egy-két ember küzd a gazdaságon belül. Valóban megváltozott a gazdálkodók helyzete a mezőgazdaságban elérhető nyereséghez viszonyítva.
Létezik robotkormány és ISOBUS, no, nem a gyakorlatban, hanem valahol a fiók mélyén. Ezeket is minél előbb elő kéne venni. A Ménesbirtok eszközparkja egyébként 95 százalékban alkalmas a precíziós gazdálkodásra, igaz, pontos táblahatárt még ők sem tudnak felmutatni. A precízió, a digitalizáció tehát megtörtént, és mindehhez kapcsolódik egy új öntözőrendszer. Bónus Krisztián említette meg először ezt a lehetőséget, pedig a gyakorló gazdák a tapasztalatom szerint sokkal inkább sikerre vezető megoldásnak tartanák a szakszerű öntözést, mint előtte bármilyen okos megoldást.
