Hartdégen Ákos munkája, a Menedékház a Vértesben című kötet Ankner Béla, a magyar turistamozgalom mára elfeledett alakjának életútját mutatja be, aki a két világháború közötti időszakban maradandó nyomot hagyott a Vértes hegységben, és azon túl is. A könyvet az Országos Erdészeti Egyesület támogatásával az Erdészek a Vértes Értékeiért Egyesület adta ki.
A Vértes sűrű erdeiben egykor állt egy menedékház, amely nemcsak falakból és gerendákból épült, hanem közösségi hitből és elszántságból is. E történeten keresztül rajzolódik ki Ankner Béla, született Ockenfusz Árpád Gyula (1896–1977) alakja, aki a 20. századi magyar turistamozgalom egyik különös figurája volt.
Ankner Béla fiatalkorában sporttehetségével tűnt ki, kerékpárversenyzőként országos sikereket ért el, ám az első világháború és az azt követő forradalmi évek gyökeresen megváltoztatták életét. A politikai viharok után a természet iránti vonzódása új irányba terelte. A túrázás, a közösségi kirándulások és a turistamozgalom szervezése vált hivatásává. Felismerte, hogy a trianoni veszteségek után a megmaradt középhegységek – köztük a Vértes – új szerepet kaphatnak a magyar társadalom életében.
1925-ben alapítója lett a Magyar Munkások Turista Egyesületének, amelynek célja az volt, hogy a természetjárást szélesebb rétegek számára is elérhető élménnyé tegye. Az egyesület tagjai jelzett utakat létesítettek, kirándulásokat szerveztek, és Ankner Béla vezetésével olyan fejlesztéseket valósítottak meg, amelyek addig ismeretlenek voltak a térségben. A legjelentősebb ezek közül a várgesztesi menedékház megépítése volt, amely a gesztesi vár romjai között, társadalmi munkában készült el. Esténként, munka után hordták fel az építőanyagot, sokszor zseblámpák fényénél, pusztán lelkesedésből.
Fennmaradt írásaiban és beszédeiben a túrázást nevelő, közösségformáló erőként értelmezte. Hitte, hogy az erdő testi és lelki megerősödést egyaránt ad, és a közös gyaloglás hidat képez emberek és társadalmi csoportok között.
Életútját azonban megtörték a történelem újabb fordulatai. A második világháború után a megváltozott politikai viszonyok ellehetetlenítették korábbi munkáját, egyesülete megszűnt, őt pedig később letartóztatták. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte, miközben az általa felépített menedékházat időközben lebontották, a várat részben újjáépítették, de turistaszálló funkciója megmaradt. Munkássága így hosszú időre feledésbe merült.
A Várgesztesen élő, lokálpatrióta szerző, Hartdégen Ákos érdeme, hogy ezt az elfeledett életutat újra láthatóvá teszi könyvében. Nemcsak egy ember történetét meséli el, hanem egy korszakét is, amikor a természetjárás közösségteremtő erő volt, és amikor lelkes civilek hittek abban, hogy munkájuk túlmutat saját idejükön. A Menedékház a Vértesben olvasása közben a Vértes erdei nem puszta díszletként jelennek meg, hanem csendes tanúiként egy eltökélt ember és egy összetartó közösség történetének. A kötet iránt érdeklődni az anknerbela@gmail.com e-mail-címen lehet.
Boglári Zoltán
Vérteserdő Zrt.
