Szerző: Bozsanitz Zsolt

A Budapesti Erdőgazdaság Zrt. által kezelt, ma is működő katonai lőtér és gyakorlótér látogatása sokáig tiltott volt. Talán ennek is köszönhetően őrzött meg több, már az itt lakók körében is homályba vesző eredetű és rendeltetésű épületet.

Az egyik ilyen épületegyüttes valós történetének felderítésébe egy győrszentiváni származású katona alezredes baráti feddése után kezdtem bele:

A tudatlanság miatt érzett pironkodásom enyhítésére elolvastam egy rakat könyvet, bújtam az internetet, így rajzolódott ki előttem egy ma már 110 évesnél is régebbi grandiózus vállalkozás egésze, a Magyar Ágyúgyár Rt. története.

Közép-Európa legkorszerűbb ágyúgyára

Az I. világháború előszobájában, az öreg Ferenc József császár vezette Osztrák–Magyar Monarchia magyar politikusai tisztán látták a kialakuló szövetségeket, a feszülő helyzetet, és noha ki akartak maradni a közelgő viharból, meg kellett kezdeniük az arra való felkészülést. A Monarchiát alkotó államoknak lakosságuk arányában kellett részt venni a közös hadsereg kiállításában katona, felszerelés és fegyverzet tekintetében egyaránt. A kor haditechnikai követelményeinek megfelelő nehézlövegek, aknavetők, tarackok gyártása itthon nem volt megoldott, és szükség volt a közös haditengerészet felszereléséhez hajóágyúkra is. A magyar kormány ezért megkezdte a tárgyalásokat külföldi fegyvergyártó vállalatokkal egy akkora teljesítményű fegyvergyár létesítéséről, amely képes a közös hadsereg magyar alakulatainak teljes nehézfegyverzet- és lőszerigényéről gondoskodni.

Győr abban az időben már ipari város volt, itt működött többek között a Magyar Wagon- és Gépgyár. Közép-Európa akkori legkorszerűbb ágyúgyárának a létesítésére, annak 25 évre szóló működtetésére vonatkozó szerződést 1913. április 21-én írta alá Lukács László magyar pénzügyminiszter az említett cseh és német gyáróriásokkal. Győr akkori vezetői és lakossága örömmel fogadta a bejelentést. Általános egyetértésben, ingyenesen bocsátottak a Magyar Ágyúgyár Rt. részére egy, a város és Győrszentiván közötti beépítetlen területet, a mai Ipar út, Puskás Tivadar út, Iparcsatorna és a Kandó Kálmán út által határolt részt.

Iparcsatorna, figyelőbunkerek

A gyár építése 1914 januárjában indult a tervezési munkákkal, március közepén kezdődtek a földmunkák. Huszonkét hatalmas épületet emeltek, köztük igazgatósági épületet, irodát, raktárakat, gyártócsarnokot, öntödét, kovácsműhelyt, labort és szociális helyiséget. A 120×90 méteres ágyúgyártó csarnok lett a legnagyobb építmény, de a 3500 négyzetméteres kovácsműhely is óriásnak számított. Az ágyúgyári kazán kéménye 96 méter magas volt, messze túlnőve minden addigi győri épületen. Az építkezések nagy része 1916 telére befejeződött, a gyártást azonban már 1915 végén megkezdték. A háború végéig, túlszárnyalva a tervezett kapacitást, az aknavetőkön felül csaknem 1000 darab 7,5-30,5 centiméteres kaliberű ágyúval látták el a hadsereget. 1918-ban már 4471 fő dolgozott a gyárban.