A por a fő veszélyforrás
A hantavírus mezőgazdasági jelentőségét az adja, hogy a fertőzés forrása gyakran észrevétlen marad. Nem kell hozzá rágcsálóharapás vagy közvetlen érintkezés, elég lehet egy régóta zárt, poros, egérürülékkel szennyezett helyiség kitakarítása, egy magtár felseprése, a régi takarmány megmozgatása vagy egy gépszín átrendezése.
A megszáradt ürülékből, vizeletből és fészekanyagból a vírus a porral együtt a levegőbe kerülhet, majd belégzéssel fertőzhet.
Különösen kockázatosak a rosszul szellőző gazdasági épületek: magtárak, silók, takarmányos helyiségek, istállók, alomtárolók, régi melléképületek, gépszínek és szénapadlások. A betakarítás, gabonakezelés, takarmánymozgatás, alomcsere, raktártakarítás vagy épületkarbantartás során ezért fokozott óvatosságra van szükség, főként akkor, ha rágcsálók nyomai láthatók.
A veszélyeztetettebb csoportok közé tartoznak a gazdálkodók, erdészeti dolgozók, vadgazdálkodók, magtárosok, takarmánykezelők, állattartó telepi munkások és állatorvosok, mert munkájuk során gyakrabban találkozhatnak rágcsálókkal vagy azok nyomaival. A kockázat azonban nem csak nagyüzemi környezetben jelenik meg, egy kisebb családi gazdaság, elhanyagolt melléképület vagy háztáji takarmánytároló is veszélyforrás lehet.
Európában a hantavírus emberről emberre gyakorlatilag nem terjed, ezért a védekezés középpontjában nem a beteg elkülönítése, hanem a fertőző környezet megelőzése és biztonságos kezelése áll.
A megelőzés a rágcsálókontrollnál kezdődik
A hantavírus ellen Európában nincs rutinszerűen alkalmazott vakcina, és célzott antivirális kezelés sem áll rendelkezésre, ezért a kockázatcsökkentés a gazdaság szintjén kezdődik.
Ennek alapja a rágcsálóállomány következetes visszaszorítása, a takarmány- és terménytárolás higiéniai fegyelme, valamint a porral járó munkafolyamatok biztonságos megszervezése.
A rágcsálóirtást nem kampányszerű beavatkozásként, hanem folyamatos telepi biobiztonsági elemként célszerű kezelni. A magtárak, silók, takarmánykeverők, istállók és melléképületek környezetében rendszeresen ellenőrizni kell a bejutási pontokat, a rágásnyomokat, az ürüléket, a fészkelőhelyeket és a takarmányszóródást.
A megelőzésnek a gazdaság biobiztonsági rendszerébe kell illeszkednie, rendszeres rágcsálómonitoringgal, dokumentált irtási programmal, rágcsálóálló termény- és takarmánytárolással, az épületek műszaki karbantartásával, valamint a poros, szennyezett terek biztonságos takarításával.
