A faj az 1900-as években dübörgő szőrme- és prémiparnak köszönhetően szinte teljesen eltűnt Európából. Húsz évvel később megkezdődött talán az egyik legsikeresebb visszatelepítési program, aminek eredményeként több mint 1 millió egyedre nőtt Európában és Ázsiában a hód állománya.
A Kárpát-medencében az intenzív vadászatakor általánosan elterjedt faj volt, az utolsó példánya 1984-ben került terítékre. Legközelebb az ausztriai, Duna menti sikeres telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben, aztán a WWF Magyarország természetvédelmi szervezet visszatelepítési programja során 234 példányt engedtek szabadon egyebek mellett a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva mentén.
Preferált élőhelyei a legalább két méter magas, kötött talajú (anyagos, löszös), meredek falú, aljnövényzetben gazdag, víz közeli, erdős partszakaszok. Főként a puhafás cserjés növényzetet, lassú folyású, nyugodt vizet kedveli. Tavasszal és nyáron elsősorban vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, míg ősszel, télen a fák kérgét rágja, különösen fűzféléket, nyárfákat kedveli. Gyomortartalom-vizsgálatból korábban 150 lágy szárú és 80 fás szárú növény fogyasztását is kimutatták.
Az óvilágból származó eurázsiai hód a pliocén kor folyamán hatolt be az észak-amerikai kontinensre, ami aztán az új önálló kanadai faj kialakulásához vezetett. Az eurázsiai hód az emlősök osztályába, a rágcsálók rendjébe, a hódfélék családjába tartozik. Hossza (farokkal együtt) 100-120 centiméter, tömege pedig elérheti akár a 30 kilogrammot is. Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb.
Mellső, rövidebb lábait fogásra használja, csak a hátsó lábakon találhatók úszóhártyák. A faroktőnél lévő mirigyből származó hódpézsmát innen keni szét a testén. Látása nem túl jó, ellentétben hallásával és szaglásával. Levegővétel nélkül 15 percig bírja a víz alatt.
Azonban egyes folyó menti szakaszokon, például a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezelésében lévő, valamint az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gondozásában lévő területeken a növekvő állománya oly mértékű károkat okoz, aminek visszaszorítására ismét az eurázsiai hód, ha nem is vadászatát, de gyérítését engedélyezték.
Ehhez a védett és fokozottan védett állat- és növényfajokról szóló 13/2001. (V. 9.) KöM-rendelet egyes paragrafusait módosították: A hód már nemcsak közérdekből lesz gyéríthető, hanem az erdő- és mezőgazdasági termelés biztosítása érdekében, a gyérítés engedélyköteles, melyet a természetvédelmi hatóság adhat ki, a hódgátak bontására nem közegészségügyi vagy közbiztonsági okból csak akkor kerülhet sor, ha a hódgát által megváltoztatott élőhelyeken élő védett és fokozottan védett fajok védelmének szempontjai nem sérülnek.
A természetvédelmi szakértők azonban kérik, hogy csak feltétlenül szükséges esetben kérjék és használják ki az érintettek engedélyeket a gátépítő hódcsaládokra, mert természetvédelmi szempontból aggályos lehet a hódok ezen tevékenységének megzavarása, akadályozása.
