Amíg a kaszói projekt a mérnöki pontosságról szól, a természet egy saját „szakembert” is csatasorba állított: az eurázsiai hódot. A hódok visszatelepedése és elterjedése kettős megítélés alá esik, ám vízgazdálkodási szempontból vitathatatlanul zseniális munkát végeznek. A hódok által épített gátak sorozata pontosan azt éri el, amit a LIFE-projektek műtárgyai: lassítják a víz lefolyását, megemelik a talajvíz szintjét és kiterjedt vizes élőhelyeket hoznak létre. A hódvárak környékén kialakuló tocsogósok nemcsak a táj vízellátását javítják aszály idején, hanem hatékonyan szűrik a vizet és ülepítik a hordalékot.

Bár a hód rágása, kotorékai és a helyi árasztások okozhatnak gazdasági károkat, a táji szintű vízvisszatartásban betöltött szerepük felbecsülhetetlen. Ahol lehet, ott hagyni kell, hogy ezek a „szőrös hidrológusok” segítsenek a táj vízkészletének megőrzésében. A hódgátak magasságának, valamint a duzzasztott vízszint hódgát-csőátvezetéssel történő szabályozásával megőrizhető a vízvisszatartó haszon, a gazdasági kár minimalizálása mellett.

A holnap erdeje

A klímaváltozás és az aszály miatt a jelenlegi erdőállományok nagy része – különösen az alföldi és a déli lejtőkön – veszélybe kerülhet. A fafajok cseréje elkerülhetetlenné válik: az érzékenyebb, magas vízigényű fajok helyét szárazságtűrőbbek vehetik majd át. A kutatók előrejelzése szerint az ország jelentős területein a zárt erdőket ritkásabb növénytársulások, úgynevezett erdősztyeppek válthatják fel. Eltűnhet a cserjeszint, és a lágy szárú aljnövényzet is csak tavasszal lesz jellemző, amikor még megfelelő a vízellátás. Ez azt jelenti, hogy a táj képe a ma ismert összefüggő zöld rengetegektől a ligetesebb, szárazabb vegetáció irányába tolódhat el.

A jeles napok, az Erdők Nemzetközi Napja (március 21.) és a Víz Világnapja (március 22.) alkalmából is emlékeztessük magunkat: az erdőgazdálkodás ma már komplex tájgazdálkodás. Ha képesek vagyunk az erdőtömböket olyan összetett ökoszisztémaként kezelni, amelynek a vízvisszatartás ugyanolyan fontos funkciója, mint a faanyagtermelés, akkor van esélyünk megőrizni zöld örökségünket.

Az erdő hálája a vízért nem marad el: a megőrzött nedvesség ellenállóbb, életerősebb állományokat és élhetőbb környezetet teremt mindannyiunk számára.