Kell egy megbízható támrendszer
Mielőtt az ültetéshez ásót ragadnánk, tervezzük meg a tartószerkezetet. Egy kifejlett szőlőtőke nemcsak ékesség, hanem komoly statikai teher is: a fás részek és a rajtuk lógó 15-20 kilónyi gyümölcs súlya egy nyári viharban, a vizes lombozatra feszülő szélnyomással kombinálva hatalmas erőt fejt ki. A lugas vázául masszív szerkezetet kell építeni. Az anyagválasztás leginkább ízlés dolga. A fémváz modern, minimalista kertekbe ideális. A horganyzott acél vagy az alumínium előnye, hogy a vékony szelvényekkel is nagy teherbírás érhető el, ráadásul rendszeres gondozást sem igényel.
Fontos, hogy csak tartós keményfával dolgozzunk (akác, tölgy, vörösfenyő). A földbe kerülő részeket külön védelemmel vagy fém lábazati hüvellyel célszerű ellátni a korhadás ellen. Ha a fa mellett döntünk, tudnunk kell, hogy kevésbé tartós és időnként kezelést igénylő választás. A lugas magassága érje el a minimum 2,2-2,5 métert, hogy kényelmesen el lehessen férni alatta, és a lecsüngő fürtök se legyenek útban. A fő tartóoszlopok közé érdemes 40-50 centinként acélhuzalokat feszíteni, ezen fog elterülni a lombkorona.
Hogyan alakítsuk a tőkét?
A szőlő telepítésekor a leggyakoribb hiba a túl kicsi ültetőgödör. Mivel a szőlő ideális esetben 30-40 évig a helyén marad, kényeztessük egy kicsit telepítéskor. A minimum 60 × 60 × 60 cm-es gödör aljára tegyünk 10-15 kg érett marhatrágyát, majd takarjuk le 10 cm földdel úgy, hogy a gyökerek ne érintkezzenek közvetlenül a trágyával. Az oltványt úgy helyezzük el, hogy az oltás helye 2-3 ujjnyival a földfelszín felett legyen.
A szőlőlugas metszése
A terasz feletti lugasnál a magas törzsű kordon művelésmódot érdemes követni. Az első évben a célunk nem az árnyék, hanem a gyökérzet és egy erős törzs nevelése, ezért telepítéskor vágjuk vissza a növényt két rügyre. Az első évben hagyjuk, hogy a szőlő egy, esetleg két hajtást neveljen. Ezt folyamatosan kötözzük a függőleges oszlophoz. A második évtől a hajtás elérheti a lugas tetejét, vágjuk el a kívánt magasságban. Az ez alatti rügyeket dörzsöljük le, a felső két-négy rügyből pedig neveljük ki a vízszintes „karokat”. A harmadik évtől fenntartó, hosszúcsapos metszést végezzünk, azaz a vízszintes karokon lévő tavalyi vesszőket öt-tízrügyes szálvesszőkké kurtítsuk. Ezekből a rügyekből fejlődnek majd ki a termőhajtások, amik függőlegesen vagy oldalra terülve adják az árnyékot.
A metszés nem ér véget tavasszal. Ahhoz, hogy a lugas ne váljon átláthatatlan dzsungellé, nyáron is közbe kell avatkozni. Ha a hajtások már túl hosszan túlnőnek a lugas vázán, bátran kurtítsuk vissza a végüket. Érdemes a levelek tövéből induló hónaljhajtásokat kitörni, hogy ne sűrítsék be túlságosan a lombot.
