„Egyértelmű volt számunkra, hogy ebből gyors megtérülés nem lesz. Nagy beruházás, nem túl nagy árbevétel, és rettentően kicsi profit. Ezzel a tudattal kellett hozzáállni, ugyanakkor hinni abban, hogy a birtok felemelkedésének útja, ha a megtermelt mennyiséget nem is növeljük, akkor egyetlen egy dolgot tudunk magasabbra emelni, az eladási árat.
Ugyanakkor eladási árat csak akkor tudunk növelni, ha megfelelő hitelességgel képviseljük a tokaji bort a piacon, és az emberek bízva a márkában egy idő után azt mondják, hogy megfizetjük azt az extrát, ami van benne ebben a borban, mert megismételhetetlen. Ez nagyon hosszú folyamat. 
Két évtizede sem állítottunk elő többet 70-80 ezer palacknál, és nagy valószínűséggel nem fogunk 10 év múlva sem. Hogy ez pénzügyi szempontból mosolyt csaljon az utódaim arcára, ehhez mindenféleképpen csak és kizárólag áremelésben, tehát márkaépítésben gondolkodva van lehetőség”- hangsúlyozta a szakember.
„Az érmek jelenleg közvetlen előnyt nem jelentenek, de a hitelességünket támasztja alá. Erre lehet építeni, amikor azt tudjuk mondani, hogy a világon 20-22 Michelin-csillagos étteremben vagyunk jelen, szezontól függetlenül. Tudjuk azt mondani, hogy ennél a nemzetközi borversenynél aranyérmet értünk el, nagy aranyérmet értünk el, ennyi pontszámot kaptunk, stb. Ez inkább a hitelességet erősíti, és ezt is csak a hosszú távon. Az eredményeinkkel olyan márkát építünk, amelyben lehet hinni hosszú távon.
Olyan borokat készítünk, állítunk elő, amelyek érlelési potenciálja, nem 5-10 év, hanem 50-60-70-80, akár 100 év. Nagyon fontos, hogy elhiggyék az emberek, hogy azt a pénzt, amit el fog erre a borra költeni egy különleges élmény lesz akár 5 év, akár 10 év múlva is, amikor megbontja, például a házassági évfordulót vagy a gyermek születésének az évfordulóját ünnepli”- magyarázta, az értékesítésük fele hazai, a fele exportként kerül a fogyasztókhoz. 
Az árképzés mindkét piacon ugyanaz, hiszen egy globalizált, azonnal elérhető piacon dolgoznak, teljesen átlátható minden, nem lehet különböző árszabást alkalmazni Franciaországban, vagy Budapesten.
„A hitelesség építése szempontjából kezdtünk külföldön, hiszen onnan kellett, hogy megjöjjön a visszaigazolás szakmai szinten, a sommelier-k, a nagy séfek ismerik a borainkat és hajlandóak velük dolgozni. Majd 3-4 éves időeltolással kezdtünk el Magyarországon is bevezetni, és most már több mint 50 százaléka az értékesítésnek itthon történik.”
Számukra tudatos döntés volt, hogy nem dolgoznak nagykereskedőkkel, annyi mesélnivalójuk van, legyen az szakmaiság vagy történelmiség, hogy ennek az átadásához minél kevesebb ember kell, hogy köztük, vagyis a birtok és a végfogyasztó között álljon. Sokat dolgoznak a sommelierekkel, ők vannak a frontvonalon, ők azok, akik tovább tudják adni a fogyasztók felé azt, hogy a boraik mögött milyen munka, milyen történelmi háttér áll.
