Az lepke eltűnésének egyik oka, hogy rendkívül speciális feltételekre van szüksége a túléléshez – írja a BBC.
Paul Dunn több mint harminc éve dolgozik fáradhatatlanul az Alun-völgyben, a walesi Old Castle Down területén, Glamorgan völgyében, hogy helyreállítsa a faj állományát a páfrányos domboldalakon. Elmondása szerint ez a faj az egyik legválogatósabb lepke.
Az ezüstös gyöngyházlepke (Argynnis adippe, Fabriciana adippe) védelme érdekében egy új módszert vetetettek be: szarvasmarhákkal legeltetnek. A pillangó számára létfontosságú a páfrányok és egy ibolyafaj, a nagyvirágú ibolya (Viola riviniana) megfelelő arányú jelenléte a területen.
Fotó: Rosenzweig, Wikimedia commons
A páfrány visszavágásával nem csak az ibolya kap esélyt, de a talajt takaró elhalt növényi részek mikroélőhelyként is szolgálnak a hernyók fejlődéséhez. Azonban ez a munka igen fáradtságos, míg a tehenek legelés közben maguktól tapossák a növényzetet.
Mivel a terület, amit gondoznak köztulajdon, így nincsenek kerítések. Sikerült azonban támogatást szerezniük, és napelemmel működő nyakörvekkel sikerült egy „kerítés nélküli” legeltetési zónát kialakítani, melyen belül a szarvasmarhák szabadon mozognak.
A kezelés pedig sikeres: bár az időjárás befolyásolja az ezüstös gyöngyházlepkék populációjának változását, de alapjában véve folyamatosan nő az egyedszám.
