Erdélyi borászat
„Ha megfigyeljük, hogy az utolsó 15 évben az erdélyi borászat milyen változásokon ment át, akkor látnunk kell, nagyon sok új telepítés jött létre, és sok az olyan település, ahol a régi ültetvényeket kivágták, és hagyományos fajtákkal ültették be. Ennek köszönhetően nőtt a szőlőterületek nagysága. Ám ami nagyon fontos, amit a több mint másfél évtizede megrendezett Erdélyi Szőlőhegyek Borverseny is mutat, hogy minőségben is pozitív változás tapasztalható. Ehhez hozzájárulnak, hogy év közben is szervezünk a továbbképzéseket az erdélyi magyar borászok részére, amelyek megtették hatásukat.
Megjelentek kisebb családi pincészetek, és a régi borászatok is igénybe vették azokat az európai uniós támogatási lehetőségeket, amelynek segítségével korszerű technológiával szerelték fel az üzemeket”- hívta fel a figyelmet, hogy sok a fiatal borász, akik az erdélyi vagy az anyaországi egyetemeken szereztek szakmai képesítést. Ők pedig már az új stílust képviselik, a borfogyasztók szempontjából közelítik meg a szakmát. Emellett egyre több az olyan borászat, melyek a borai már a határon túl is elérhetők, akár Németországban, Magyarországon vagy Ausztriában, de vannak olyanok, amelyek elkerülnek a Közel-Keletre, Ázsiába, sőt Amerikába, Kaliforniába is. „Ez azt is jelenti, hogy az erdélyi borászok, a határon túli magyar borászok is felzárkóztak arra a színvonalra, amelyet az anyaországi borászok képviselnek.
Borturizmus
A borturizmus kapcsán a szakember példaként a kémeri Fort Silvan Borászatot említette, amely 15 hektár szőlővel kezdte, ehhez épített egy kis pincészetet. Közben a tulajdonosok rájöttek, hogy bővíteni kell. Nem feltétlenül a termőterületeket, a pincét – bár idővel azokat is -, hanem étteremmel, szállásokkal, wellness központtal színesítették a kínálatot. Ezzel bezárult a kör, a borokat helyben, kiváló körülmények között sokkal könnyebben lehet értékesíteni, mintha futnának a piac után. Ez csak egy példa, de Erdélyben több ilyen jellegű borászat is működik már, ahol a borturizmusnak nagyon fontos szerepet szánnak. Sokkal előnyösebb a termelők számára az, ha a fogyasztók helybe jönnek, együtt kóstolhatnak, és a pincénél vásárolják meg a borokat. Ez mint marketing, mint gazdasági szempontból is egyre nagyobb fontosságot nyer a borászatok életében.
A világfajták vannak előnyben?
„Fehér leányka, Királyleányka, Fekete leányka, Kadarka – akkor is, ha nem mondhatjuk, hogy a Kadarka helyi fajta, de dolgozunk rajta -, a borversenyeken is lehet látni, hogy egyre nagyobb mintaszámban vannak jelenek. Jó ez az irány, egyre többen telepítik ezeket a fajtákat, de még nagyon sokat kell tenni azért, hogy ezeket a fajtákat megismertessük, nem a hazai, az erdélyi fogyasztókkal, hanem a külföldi vásárlókkal. Ha külföldre akarsz értékesíteni, akkor még mindig a világfajták vannak előnyben, akár a Sauvignon blanc, akár a Chardonnay.
Magam is azt vallom, hogy nem baj, ha a világfajtáknál maradunk, de akkor ezeket úgy kell megmutatni a világ nagy borfogyasztó közösségének, hogy ezek nem azok a stílusok, amit Új-Zéland, Ausztrália vagy a franciák képviselnek. Ezekben a borokban is ott vannak a megismételhetetlen terroir jegyek, amelyeket csak az adott borvidékek tudnak. Nem a különböző fajélesztőkkel állítjuk be a borok arculatát, hanem a talajösszetétel, a borvidék jellegzetes tulajdonságait kell megjelenítsük a palackban”- hangsúlyozta Balla Géza.
24-25 ezer hektár
De mi is az az alapanyag bázis, amire a román – és az erdélyi – borászok építhetnek? Bár a hivatalos adatok szerint 250 ezer hektár Románia szőlőterülete, de – tette hozzá a szakember – a termőszőlő nem több mint 180 ezer hektár. Ez azt jelenti, hogy elég nagy területet hagytak itt is magára. Ebből a 180 ezer hektárt ültetvényfelületből Erdély és Partium körülbelül 24-25 ezer hektárt tudhat magáénak. Ugyan a moldovai borvidékekkel nem versenyezhetnek, ahol több mint 43 ezer hektár a szőlő, termőterület van. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az a 25 ezer hektár nagyon vegyes, hiszen a néhány árétól (egy áré 10X10 méter, azaz 100 négyzetméter) a több ezer hektáros egybefüggő ültetvények is megtalálhatók. A szakember kiegészített, hiszen a 25 ezer hektárba a nyilvántartás szerint a fél hektárnál nagyobb területek vannak benne.
„Van Erdélyben két nagy szőlészet és borászat, a Recas Pincészet és a Jidvei Borászat – 1100 illetve 2500 hektár egy kézben , melyeknek különkülön több ezer hektár területük van, és emellett még 4-5 ezer hektárról integrálnak is. Bár az ágazat véleményem szerint nincsen csúcs formájában, ami a borfogyasztást, a borértékesítéseket illeti, ugyanakkor lehet látni, hogy a gazdálkodók nemigen adják fel azokat a szőlőterületeket, amelyeken már tíz vagy húsz, vagy még több éve dolgoznak, hanem igyekeznek fejlődni”- adott hangot bizakodásának Balla Géza.
