Besegít a gulyában, de a technika közelebb áll hozzá
A szakma alapjait az apjától leste el, bár az együttműködésük nem mindig zökkenőmentes. Néha eltér a véleményük egy-egy munkafolyamat megoldásáról, de mint mondja, „mindig dűlőre jutnak, és ez így normális”.
Wojtek a marhák körüli munkákból is kiveszi a részét: segít az elléseknél, a borjak krotáliázásánál (füljelölésénél), a mérlegelésnél, valamint az állatok legelőre hajtásánál és a villanypásztorok ellenőrzésénél, javításánál.
Nem az egészet egyszerre, hanem fokozatosan, lépésről lépésre. Különben túl nehéz lenne, mert ez a terület hatalmas. A legfontosabb az lenne, hogy a kezdeti időszakban a stratégiai döntéseket még közösen hozzuk meg” – mondja határozottan Wojtek.
Mikor jön el a tényleges átadás ideje?
„A fiamnak be kell kapcsolódnia a gazdaság döntési folyamataiba. Ha látom, hogy képes felelősséget vállalni a tetteiért, és felnőttként áll a feladatokhoz, akkor elkezdhetünk konkrétan gondolkodni a hivatalos átadáson. Egy hosszabb átmeneti időszakra mindenképpen szükség lesz” – jelöli ki a határokat az édesapa, Radosław.
A tulajdonos hozzátette, hogy az édesapjával megélt korábbi generációs feszültségek Wojtekkel még nem jelentkeztek. „Mindig azt mondom: ha a fiam bebizonyítja, hogy képes rá, én örömmel adom át a helyem. Boldogan veszem a sátorfámat és elutazom a Bahamákra… de előbb meg kell mutatnia, hogy nem teszi tönkre az eddigi munkánkat.”
A házaspár szerint az átadás legmegfelelőbb pillanata az, amikor a fiatal generáció már biztosan tudja, mit akar, és kész elképzelésekkel, motiváltan áll a szülők elé.
A gyerekek szabadon dönthetnek
Zuzanna, a nővér most fejezte be a gimnáziumot, és bár levelező tagozaton elvégezte a mezőgazdasági iskolát is, egyelőre egy másik szakmában szeretne szerencsét próbálni.
„Megadjuk neki a lehetőséget, nem akarunk semmit erőltetni. Idővel talán ő is visszatalál a mezőgazdasághoz, de a döntést neki kell meghoznia. A gyerekeinknek meg kell találniuk a leendő társaikat is, akikkel közösen döntenek majd a jövőjükről” – mondja az édesanya, Joanna.
A férj, Radosław egy intő példát is megosztott a családi tapasztalatokból: „A leendő házastársaknak is bizonyítaniuk kell. Ismerünk olyan esetet a környéken, ahol a fiú és az apa remekül kijöttek egymással, az apa átíratta a gazdaságot, most pedig nincs hol laknia, mert a beházasodott menyasszony kijelentette, hogy az öregre itt már nincs szükség.”
