Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem lehet úgy tekinteni az aszályra, mint átmeneti problémára. Sokkal inkább egy új működési környezet rajzolódik ki, amelyben a vízzel való gazdálkodás minősége az agrárgazdaság egyik legfontosabb stratégiai kérdésévé válik. A terméskiesés, a jövedelmezőség romlása és a területi különbségek növekedése arra figyelmeztetnek, hogy az alkalmazkodás már nem halasztható. A kérdés nem csupán az, hogy mennyi termés vész el egy száraz évben, hanem az is, hogy mekkora gazdasági érték tűnik el a termőföldekről, milyen beruházások maradnak el, és hogyan változik a magyar agrárium versenyképessége.
Különösen aggasztó, hogy a károsodott területek nagysága már meghaladta a 2022-es rekordaszály során regisztrált szintet. Az elmúlt 10-15 év terméseredményeivel összevetve az idei szezon a kalászos növények esetében inkább gyenge-közepes évként értékelhető, míg a kukorica számára akár az egyik legkedvezőtlenebb esztendővé is válhat. A negatív trend nemcsak Magyarországon érzékelhető: az USDA júliusi előrejelzése szerint az Európai Unió gabonatermelése várhatóan mintegy 8 százalékkal marad el az előző évi szinttő. A legjelentősebb hozamveszteségekre pedig Franciaországban, Magyarországon, Lengyelországban és Németországban kell számítani.
Egyetlen kedvezőtlen év még kezelhető. A valódi kihívást az jelenti, ha a termelőknek egyre gyakrabban kell hasonló helyzetekkel szembenézniük. Ilyenkor már nem egyszerűen egy terméskiesésről beszélünk, hanem a beruházási lehetőségek, a versenyképesség és a vidéki gazdaság hosszú távú stabilitásának kérdéséről.
Ennek kézzelfogható következményei az idei termelési eredményekben is megmutatkoznak, különösen azokban a térségekben és kultúrákban, amelyek leginkább kitettek a vízhiány hatásainak. A gazdasági hatások leginkább a szántóföldi növénytermesztés meghatározó kultúráiban jelentkeznek, különösen a kukorica, az őszi búza és a napraforgó esetében. A veszteségek területi eloszlása is egyértelmű képet mutat: az aszály következményei elsősorban az alföldi térségekben koncentrálódnak, ahol a termelés fokozottan ki van téve a vízhiány hatásainak. Ismét olyan évünk van 2022 után, amelyben megkérdőjeleződik a hagyományos magyar kukoricaalapú vetésszerkezet fenntarthatósága az Alföld jelentős részén.
Ahol pedig ez adott, ott is inkább az okos felhasználásra kell törekedni. A jövő mezőgazdaságának nem feltétlenül több vízre lesz szüksége, hanem arra, hogy a rendelkezésre álló vízből több értéket tudjon teremteni.
Az aszály által okozott veszteségek önmagukban is jelentősek, de még fontosabb üzenetet hordoznak: a magyar mezőgazdaság alkalmazkodási kényszerben van. A következő évek egyik legfontosabb feladata nem egyszerűen a vízhiány kezelése lesz, hanem a vízgazdálkodási és termelési szemlélet átalakítása. A hangsúly fokozatosan áthelyeződhet a felhasznált víz mennyiségéről a víz által teremtett értékre. Ez a szemléletváltás új megközelítést igényel a támogatáspolitikában, a beruházásokban, a kutatás-fejlesztésben és a gazdálkodási döntésekben egyaránt. A jövő sikerét nem feltétlenül az fogja meghatározni, hogy ki használ fel több vizet, hanem az, hogy ki tud ugyanabból a vízkészletből nagyobb értéket előállítani.
(x)
