• Milyen forrásokra számíthatnak a munkájukhoz?

A tagdíjból és a remélt szponzori támogatásból befolyó összeg a működéshez lesz elegendő, nagyobb léptékű növekedéshez már biztosan nem. A kiterjesztési joggal megszerezhető nagyságrendű bevételre lenne szükség, ám a piac­szervezési intézkedés kiterjesztéséről szóló rendelet hatályon kívül helyezése miatt – 1/2026. (VI. 8.) AÉM rendelet – új megoldást kell kidolgozni a szakmaközi szervezet támogatására. Előkészítése a közeljövőben megkezdődik.

• Mitől lesz megkerülhetetlen az ernyőszervezet?

Ma úgy becsüljük, hogy az ágazat éves bevétele 500-600 milliárd forint, de ha a zöldfelületek értékét is figyelembe vesszük, ez az összeg meghaladhatja az ezermilliárd forintot. Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzati zöldfelületek értéke sok esetben más vagyonelemekét is felülmúlhatja. Egy százéves fa önmagában több tíz millió forintot érhet.

Ha ezt szakmai érvekkel, kutatásokkal és adatokkal alá tudjuk támasztani – például a zöldfelületek egészségre gyakorolt hatásával, a csapadékvíz elvezetésében vagy a por megkötésében betöltött szerepükkel –, akkor a döntéshozóknak is egyértelművé tehetjük, milyen nagy felelősség hárul az ágazatra.

Az új elnökség egyik feladata lesz meghatározni, hogy miként tudjuk hatékonyabban pozicionálni magunkat. Tag­egyesületeinknek is el kell fogadni, hogy most az élhető környezet a legfontosabb adu a kezünkben. A „zöld” most a hívószó, amit mindenki megért, és aminek az áldását a városi emberek is élvezik.

Ugyanakkor a szakmában dolgozók és a tagság felé is hangsúlyoznunk kell, milyen előnyökkel jár az ernyőszervezethez tartozás. Itt egyebek között arra is számítunk, hogy segítenek a szakmai anyagok előkészítésében, meghatároznak, javasolnak számukra fontos követelményeket (pl. szabvány), aminek a továbbviteléhez az ernyőszervezet teremt lehetőséget.

• A nemrég kipattant budapesti parkfenntartási korrupciós ügy érinti az ágazatuk megítélését?

Az alapvetően egy gazdasági bűncselekmény, melynek kapcsán nem az elvégzett munka színvonaláról, hanem túlárazásról, megvesztegetésről beszélnek. Számunkra az elvégzett munka minősége fontos.

Ha pedig vannak a köreinkben olyan személyek, akik abban az időszakban vezető beosztásban voltak „itt-ott-amott”, tőlük elvárom, hogy nyilatkozzanak, ha érintettek, a szakmaközi szervezetünknek ugyanis feddhetetlennek kell lennie. Várjuk a valós tisztulást ezen a szakterületen, és azt, hogy pozícióba kerüljenek azok a vállalkozások, amelyek eddig nem kerülhettek.

• A díszkertész ágazat meghatározó tevékenysége a termesztés. Ezen a téren milyen feladatokat fogalmaztak meg?

A termesztők nehéz helyzetben vannak, pedig rájuk számítunk a leginkább. A díszfaiskolák feladata, hogy elegendő hazai árualapot biztosítsanak, és ne forduljon elő, hogy nagyberuházásokhoz olyan alapvető növényfajokat kelljen külföldről beszerezni, amelyeket itthon is meg tudnánk termelni. Ezen még dolgoznunk kell. A teljes láncolatban a termesztők szerepe kulcsfontosságú, még akkor is, ha egy zöldfelületi beruházás megvalósulása után a fenntartás kerül előtérbe, hiszen az értéknövekedés végső soron a szakszerűen ápolt és fenntartott növényekkel, fákkal valósulhat meg.

• Hol van ma a legnagyobb hiány a szemléletformálásban?

Kiemelt feladatunk a kertészeti termékeinket vásárlók tájékoztatása, az alapoktól kezdve megmutatni, elmagyarázni, mi mire való. Ennek tematikát adunk és tudatosan építjük föl a folyamatosan használható adatbázist, mert ezek az alapelvek nem évülnek el. Erre programot kell kitalálnunk, és a termesztés teljes folyamatát végigvesszük és bemutatjuk.

Azt is tudják, hogy a nagyobb felületű műfű lerakása ma már „bűncselekménynek” minősül, a vízáteresztő burkolat pedig hasznosabb, mint a zárt.

• Az átalakulás után milyen célkitűzéseik vannak?

Ahogy mondani szokták, most kedvező a csillagok állása. A tagegyesületek többségében zajlik a generációváltás, és ha az új erőket, tudást és szemléletet be tudjuk vonni, a szervezet korszerűbbé válhat. Európában több jól működő szakmaközi szervezet is példát mutat, még ha azok mögött jelenleg erősebb is az anyagi háttér. Ezeket a modelleket korábban is tanulmányoztuk, és most arra törekszünk, hogy ne csak a szerkezeti, hanem a gazdasági feltételeit is megteremtsük a hasonló működésnek. Meg tudjuk valósítani, de ehhez stabil háttérre van szükség. Bízunk benne, hogy a szakma is felismeri ennek jelentőségét. A szakmaközi szervezet önmagában nem működik: a tagegyesületek adják a feladatait, amelyeket a szervezet magasabb szintre tud emelni.

Elnöki pályázatomban is hangsúlyoztam, hogy az idei programom a 2025-ben elindult kezdeményezésekre épül. Ezek folytonosságát és megerősítését alapvető feladatnak tartom. A célom, hogy a már egységessé vált ágazat tovább fejlődjön.

Ha a termesztő jó alapanyagot állít elő, a kertépítő megfelelő körülmények közé ültet, a fenntartó kedvező körülményeket teremt, a tervező pedig jó tervet készít, akkor kimondhatjuk: valamennyi szakterület azért dolgozik, hogy a természet szolgáltató ereje még nagyobb legyen.

Ha ezt mindenki megérti, világossá válik, hogy olyan tudással rendelkező szakma vagyunk, amelyben a tervező, a termesztő, a kivitelező és a fenntartó munkájához is hozzáteszi a maga részét a természet – ettől válik munkánk értéke sokszorosává.