Perlitben sokszor még jobb eredményt kapunk
A perlit könnyű, porózus ásványi anyag, amely egyszerre képes nedvességet tartani és sok levegőt hagyni a gyökerek körül. Ez a dugványozásnál különösen kedvező, mert a frissen vágott hajtásnak szüksége van vízre, ugyanakkor az oxigénhiányos, túl nedves közegben könnyen rothadásnak indul.
Perlit használatakor először nedvesítsük át az anyagot, majd a dugvány alsó részét helyezzük néhány centiméter mélyre. A közeget tartsuk enyhén nedvesen, de ne álljon alatta folyamatosan víz.
Használhatunk tiszta perlitet, de gyakori a perlit kókuszrosttal vagy megfelelő szaporítóközeggel történő keverése is. A dugvány körüli magasabb páratartalom csökkentheti a párologtatást, ezért egy átlátszó fedés vagy egy zacskó is segíthet.
A perlit egyik előnye a vízben történő gyökereztetéssel szemben, hogy a kialakuló gyökerek kezdettől levegős, szilárd közegben fejlődnek. Emiatt a későbbi átültetés általában kisebb környezetváltozást jelent számukra.
Miért lesz bokrosabb a növény, ha levágjuk a hajtáscsúcsát?
Elsőre furcsának tűnhet, hogy egy növény attól lesz dúsabb, hogy levágunk belőle. Ennek hormonális oka van. Sok növénynél a hajtáscsúcson található csúcsrügy hormonális úton gátolja az alatta elhelyezkedő oldalrügyek növekedését.
Ezt nevezzük apikális dominanciának. Ha a hajtáscsúcsot eltávolítjuk, a gátló hatás gyengül, és az addig nyugalomban lévő hónaljrügyek közül több kihajthat. Egy hosszú hajtás helyett így kettő vagy akár több oldalhajtást kaphatunk.
Ezért érdemes időnként visszacsípni például a pletykát, a szobai futóka egyes hajtásait, a coleust vagy más jól elágazódó növényeket.
A visszavágást lehetőleg aktív növekedési időszakban végezzük. Egy nódusz fölött vágva jó esélyünk van arra, hogy az alatta lévő rügyekből új hajtások induljanak. A levágott 8–15 centiméteres egészséges hajtás pedig sok növénynél azonnal dugványként használható.
