Jelentős lehetőségek
Hasonló célt szolgálhat a kontrollált környezetű termesztés is. Az üvegházak, hidropóniás rendszerek, vertikális farmok és más zárt termesztőrendszerek lehetővé teszik a víz, a tápanyagok, a fény, a hőmérséklet és a páratartalom pontosabb szabályozását.
Így mérsékelhetők az időjárásból eredő kockázatok, és a termelés közelebb kerülhet a fogyasztási központokhoz. A megoldásnak azonban ára van: a jelentős beruházási igény mellett az energiafelhasználás és a magas szintű műszaki tudás szükségessége is korlátozhatja az alkalmazását.
A kutatók a talajban élő mikroorganizmusokban és a nanotechnológiában is jelentős lehetőségeket látnak. A mikorrhiza gombák és egyes növekedést serkentő baktériumok javíthatják a növények víz- és tápanyagellátását, illetve bizonyos kórokozókkal szemben is védelmet nyújthatnak. Egyes kísérletekben a nanomateriális és mikorrhizás kezelések 65 százalékkal mérsékelték a nátriumfelvételt, miközben a káliumfelvétel 84 százalékot meghaladó mértékben nőtt.
A növénynemesítés szintén kulcsszerepet kaphat a változó környezethez való alkalmazkodásban. A hagyományos nemesítés hosszú folyamat, különösen évelő és fás kultúrák esetében. A marker alapú szelekció és a CRISPR/Cas rendszerhez kapcsolódó génszerkesztési technikák felgyorsíthatják bizonyos tulajdonságok kialakítását, például a kórokozókkal szembeni ellenállóság vagy a hosszabb tárolhatóság javítását. A módszerek gyakorlati alkalmazását ugyanakkor nemcsak a biológiai lehetőségek, hanem szabályozási, etikai és társadalmi szempontok is meghatározzák.
Az egyik fontos irány az agroökológiai megközelítés
A szerzők szerint a fenntartható kertészethez végül nem elegendő önmagában sem a robotizáció, sem a génszerkesztés, sem a precíziós gazdálkodás. Az egyik fontos irány az agroökológiai megközelítés lehet, amely például a köztes termesztést, a talaj szervesanyag-tartalmának növelését, a hasznos szervezetek támogatását és a biológiai növényvédelmet kapcsolja össze.
A pillangós növények bevonása például hozzájárulhat a talaj nitrogénellátásához, míg a virágzó növénysávok a hasznos rovarok számára biztosíthatnak élőhelyet.
A tanulmány egyik legfontosabb következtetése ezért az, hogy a kertészeti termelés jövőjét nem egyetlen „csodatechnológia” határozza majd meg. A genetikai fejlesztés, a precíziós gazdálkodás, a biológiai megoldások, a körforgásos erőforrás-használat és a megfelelő termesztéstechnológia egymást kiegészítve lehetnek hatékonyak.
A cél nem egyszerűen a nagyobb termés, hanem olyan termelési rendszerek kialakítása, amelyek hosszú távon is képesek megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert előállítani a rendelkezésre álló víz, talaj, energia és munkaerő hatékonyabb felhasználásával.
