Spanyolországban évente fejenként több mint 24 kilogramm élelmiszer kerül a szemétbe a háztartásokban. A spanyol mezőgazdasági minisztérium (MAPA) 2025-ös összesítése szerint a háztartási élelmiszer-pazarlás mintegy 1,13 milliárd kilogrammot tett ki – írja az efeagro.com. Bár ez jelentős mennyiség, hat év alatt 19 százalékkal sikerült csökkenteni, 2024-hez képest azonban már csak 0,4 százalékos javulást mértek.
A számok arra utalnak, hogy a szemléletformálás önmagában nehezen hoz gyors áttörést. Egy, a spanyol fogyasztási cikkeket gyártó és forgalmazó vállalkozásokat tömörítő AECOC által készített felmérés szerint a háztartások 23 százaléka állítja, hogy egyáltalán nem dob ki élelmiszert, miközben 28 százalékuk saját bevallása szerint sok vagy meglehetősen sok ételt pazarol el.
A teljes élelmiszerlánc szintjén igyekszik kezelni a problémát
A probléma ugyanakkor jóval túlmutat a háztartásokon. Élelmiszer-veszteség a termelés, a feldolgozás, a kereskedelem és a vendéglátás során egyaránt keletkezhet. Ez nemcsak gazdasági veszteség: a kidobott élelmiszer előállításához felhasznált termőföld, víz, energia, munka és más erőforrások egy része is feleslegesen hasznosul. Éppen ezért a spanyol szabályozás a teljes élelmiszerlánc szintjén igyekszik kezelni a problémát.
Spanyolország 2025-ben fogadta el az élelmiszer-veszteségek és -pazarlás megelőzéséről szóló törvényt. A jogszabály egyik legfontosabb eleme egy prioritási sorrend felállítása: mindenekelőtt a felesleg keletkezését kell megelőzni. Ha ez nem sikerül, az emberi fogyasztásra még alkalmas élelmiszereknél előnyt élvez az átalakítás, illetve a rászorulóknak történő adományozás és más újraelosztási lehetőségek. Csak ezt követhetik az alacsonyabb szintű hasznosítási módok.
A szabályozás meghatározott szereplők számára pazarlásmegelőzési terv készítését is előírja, valamint ösztönzi az élelmiszer-feleslegek adományozását szolgáló megállapodásokat. A kötelezettségek azonban nem egyformán vonatkoznak minden vállalkozásra: a törvény többek között a mikrovállalkozások és a kisebb mezőgazdasági üzemek számára is tartalmaz kivételeket. Az általános kötelezettségek egy része a törvény kihirdetése után egy évvel vált alkalmazandóvá.
Digitális eszközök és együttműködési modellek
A gyakorlati megoldások között egyre fontosabb az el nem adott, de fogyasztásra még alkalmas termékek továbbadása. Ebben az élelmiszerbankok és más segélyszervezetek mellett a kereskedelmi láncok és az ételmentő szolgáltatások is szerepet kapnak. Az eredeti beszámoló szerint az El Corte Inglés 2025-ben több mint 5,2 millió kilogramm élelmiszert adományozott, míg a Dia különböző intézkedésekkel 2561 tonna élelmiszer pazarlását előzte meg.
Az agrárium számára különösen fontos, hogy a megelőzés ne csak a boltok polcainál kezdődjön. A következő három évben a Simbiored projekt például olyan digitális eszközöket és együttműködési modelleket kíván kidolgozni, amelyek a kis- és közepes termelők számára is használhatók. Az ilyen megoldások abban segíthetnek, hogy a nehezen értékesíthető vagy feleslegessé váló tételek még időben más felhasználási csatornába kerüljenek.
A Spanyol Élelmiszerbankok Szövetsége szerint az adományozást ezért nem a rendezvény végén, rögtönzött megoldásként kell megszervezni, hanem már a tervezés részévé kell tenni. Így biztosítható megfelelően az élelmiszerek begyűjtése, tárolása, szállítása és biztonságos továbbadása.
A spanyol példa legfontosabb tanulsága, hogy az élelmiszer-pazarlás mérséklése több, egymásra épülő eszközt igényel. A fogyasztói tudatosság mellett szükség van pontos mérésre, jobb készletgazdálkodásra, az élelmiszerlánc szereplőinek együttműködésére, az adományozás megszervezésére és olyan szabályozásra, amely elsősorban a veszteség keletkezésének megelőzését ösztönzi. A már megtermelt élelmiszer megmentése fontos, de még hatékonyabb, ha a felesleg eleve nem keletkezik.
