Az FD tüneteit a növényt érő stressz is súlyosbíthatja
Az FD fitoplazma a háncsszövet működését károsítja, vagyis közvetlenül a növény asszimiláló és tápanyagszállító rendszerét érinti. Ez önmagában is komoly élettani zavart okoz. Aszályos körülmények között azonban a növény eleve csökkent vízforgalommal, romló tápanyag-mobilitással és fokozott párologtatási kényszerrel működik. Ilyenkor az élettani tartalékok gyorsabban kimerülnek, és közben a növény terhelése változatlan marad. Ez a két hatás – élettani legyengülés és megmaradó terhelés – egymást erősíti, és ilyenkor fokozódik az oxidatív stressz, romlik a növény regenerációs képessége, gyorsul a levél öregedése, és növekszik a tőkepusztulás kockázata.
Könnyen lehet tehát, hogy a jövőben nem önmagában az FD válik agresszívebbé, hanem a növények lesznek egyre kevésbé képesek együtt élni vele, és ezt a károsodási tünetek erősödésével jelzik. Mindez arra utal, hogy a tőkepusztulás mértéke és a növényt érő stresszhatások között szoros kapcsolat állhat fenn.
Ez a jelenség nagy valószínűséggel, számos más kultúra esetében is hasonló lesz.
A növényvédelem szemlélete várhatóan változni fog. A hagyományos növényvédelmi rendszerek továbbra is nélkülözhetetlenek maradnak. A károsítók visszaszorítása, a vektorok elleni védekezés, és a jól időzített technológiai beavatkozásoknak a jövőben is alapvető szerepük lesz.
Ugyanakkor egyre inkább felértékelődnek azok a megközelítések, és termékek, amelyek a növény élettani stabilitását, stressz tűrését, regenerációs képességét, valamint ökológiai ellenálló képességét javítják. A klímaváltozás hatásának tudható be, hogy a védekezés hangsúlya, várhatóan nem kizárólag a károsítók közvetlen visszaszorítására korlátozódik, hanem a növény működőképességének fenntartása felé mozdul el.
Az öko-promoter szemlélet jelentősége a jövőben várhatóan megnövekszik. Az utóbbi években egyre több olyan fejlesztési irány és termék jelenik meg, amelyek nem közvetlen toxikológiai hatással kívánnak eredményt elérni, hanem a növényi stressz mérséklésével, a növényfelület mikro- ökológiai stabilizálásával, a fizikai és ásványi felületi rendszerek kialakításával, valamint a növény természetes védekezési folyamatainak támogatásával.
Együttműködés
Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező anyagokat tekintjük mi öko-promoter készítményeknek. Ezek nem csak a növény természetes ellenálló képességét növelik, hanem javítják a növény és a környezete (ökoszisztéma) közötti együttműködés hatékonyságát.
Ezek a megközelítések ma még nehezen illeszthetők a klasszikus növényvédőszer – növénykondicionáló kategóriákba, ugyanakkor a klímaváltozás előrehaladtával várhatóan egyre nagyobb jelentőséget kapnak. Különösen azért, mert a környezeti stressz tartósan növekszik, miközben a hagyományos növényvédő szerek, eszközök, mozgástere egyre több területen beszűkül.
Ebben a helyzetben felértékelődnek azok a termékek és beavatkozások, amelyek nem közvetlenül a károsítók pusztítására alapoznak, hanem a növény általános stabilitását és ökológiai alkalmazkodóképességét próbálják javítani.
Új korszak küszöbén állunk. A mezőgazdaság növényegészségügyi problémáinak a kezelése a következő években valószínűleg egyre kevésbé lesz elválasztható a klímaváltozástól, a vízgazdálkodási kérdésektől, a növényi stressz állapotoktól, és az agro – ökoszisztémák általános stabilitásától.
Közben ne feledkezzünk meg arról, hogy a klímaváltozás nemcsak kevesebb vizet jelent, hanem a vízellátás kiszámíthatatlanságát is!
Lehetséges, hogy a jövő sikeres növényvédelme nem kizárólag új hatóanyagokban vagy intenzívebb védekezésben rejlik majd, hanem abban is, hogy mennyire értjük meg a növény és annak környezete közötti finom élettani kapcsolatrendszert, és azt, hogy a klímaváltozás ezekre milyen hatással van.
Ebből adódóan lehet, hogy a következő évtized egyik legfontosabb mezőgazdasági kérdése az lesz, hogy mivel és milyen módszerrel tudjuk megőrizni a növényeink élettani stabilitását egy gyorsan változó világban, egyre romló környezeti feltételek között.
