A növényi töltetek között két nagy csoportot érdemes megkülönböztetni. Az egyikbe a puha növényi rostok, például a gyapot vagy a kapokfa tartoznak, a másikba pedig a magvak, maghéjak, pelyvák és szárított növényi részek, például a hajdinahéj, tönkölypelyva, meggymag vagy széna.

Gyapot- és pamutpárna

A pamut elsőre talán nem jut eszünkbe töltetként, pedig természetes párnatöltőanyagként is használják. A tömött pamutszálakból készült párna inkább sűrű, laposabb és stabilabb, mint a pehelypárna. Előnye a természetes eredet, a jó légáteresztés és az, hogy nincs benne állati eredetű anyag. Hátránya, hogy a pamut idővel összetömörödik, és nedvesség hatására lassan szárad. A túlzottan tömör pamutpárna ezért néhány év után jelentősen laposabb lehet.
A pamuttöltetet nem érdemes feleslegesen mosni, a huzat rendszeres tisztítása és a párna szellőztetése kíméletesebb megoldás. Irányadó élettartama körülbelül 2–4 év, utántölthető kivitelben ennél tovább is használható.

Kapok – a növényi „pehely”

Kevésbé ismert, de nagyon érdekes természetes töltet a kapok. A kapokfa termésének magjait körülvevő finom, könnyű rostokról van szó. A rostok belül üregesek és viaszos felületűek, ezért rendkívül könnyű, levegős töltetet alkotnak. A kapok egyik legnagyobb érdekessége, hogy tapintásra és viselkedésre valamennyire a pehelyre emlékeztet, mert puha, könnyű és jól formázható. Jó választás lehet annak, aki növényi eredetű, de mégis könnyű és puha párnát keres.
Hátránya, hogy a laza rostok idővel összetömörödhetnek. Nedvesen különösen nehéz kezelni, ezért a kapokpárnát általában nem szabad egyszerűen mosógépbe tenni. Inkább szellőztetni és szükség esetén folttisztítani kell. Megfelelő ápolás mellett nagyjából 3–5 év az életszerű használati idő, de utántölthető párnánál a töltet pótlásával tovább is fenntartható.

Szénapárna és szalmával töltött párna

A széna- és szalmával töltött párnák a régi paraszti háztartások világához állnak közel. A szárított fűfélék, szalma, illetve különböző apróra vágott szárított növényi részek könnyen hozzáférhető töltőanyagok voltak. Előnyük az egyszerűség, olcsóság és természetes eredet. Megfelelően száraz, tiszta anyagból kellemes, jellegzetes illatú, meglehetősen tömör párna készíthető. Hátrányuk viszont jelentős, lévén a szálak könnyen törnek és tömörödnek, a párna idővel laposabbá és keményebbé válik. A nedvesség pedig különösen nagy ellenség, mert a növényi anyag bepenészedhet. Ezért a szénapárnát nem szabad kimosni. Száraz helyen kell tartani, rendszeresen ki kell szellőztetni, és ha a töltet porossá, dohos szagúvá vagy nedvessé válik, cserélni kell.

Levendulapárna

A levendulapárna különleges helyet foglal el, mert elsősorban nem támasztó párnaként, hanem illatosító, relaxációs párnaként használják. Szárított levendulavirág kerül a kis textilzsákba, amelyet a fej mellé, az ágyba vagy a ruhásszekrénybe lehet tenni. Előnye a kellemes, természetes illat. A levendula illata idővel halványul, ezért a párnát időnként finoman meg lehet mozgatni vagy nyomkodni, hogy a virágokból újra felszabaduljon az illat. A teljesen száraz levendula hosszú ideig eltartható, de nedvesség hatására visszanedvesedhet és megpenészedhet. A levendulapárnát nem szabad egyszerűen kimosni, mert a virágok megszívhatják magukat vízzel. A levehető huzatot viszont lehet mosni. A töltetet szárazon, lehetőleg napfénytől védve kell tárolni. A levendulás párna illata nem örök életű: körülbelül 6–12 havonta érdemes a töltetet felfrissíteni vagy pótolni, ha az illat jelentősen gyengül.

Hajdinahéj

A hajdinahéjpárna az egyik legismertebb maghéjjal töltött természetes párna. Nem magát a hajdinamagot használják, hanem a mag kemény külső héját. Ez teljesen más érzetet ad, mint a pehely vagy a gyapjú. A héjak szabadon mozognak a huzatban, ezért a párna formázható, a használó a töltetet a nyaka vagy feje alá rendezheti. A héjak között sok levegő marad, ezért jól szellőző, hűvösebb érzetű párna készíthető belőle. Hátránya, hogy keményebb és nehezebb, mint egy hagyományos puha párna, és mozgáskor jellegzetes zizegő hangot adhat. Aki a pehelypárna puhaságához szokott, annak eleinte szokatlan lehet. A hajdinahéjat nem szabad vízzel átitatni. A külső huzatot rendszeresen mosni kell, a töltetet pedig szárazon, szellőztetve érdemes tartani. Ha a párna cipzáras, a töltet eltávolítható, így a huzat külön tisztítható.

Pelyvapárna – tönköly-, búza- és egyéb gabonapelyva

A pelyva lényegében a gabonaszemek külső héja, amely a cséplés és hántolás során marad vissza. Párnatöltetként különösen a tönkölypelyva, de hajdina-, köles- és más gabonafélék héja is használható. A tönkölypelyva valamivel lágyabb, mint a hajdinahéj, és a párna a fej és a nyak mozgásához igazítható. A kölespelyva még finomabb, puhább érzetű, sőt a különböző héjak akár egymással is kombinálhatók.
Nagy előnyük a jó szellőzés és a formázhatóság. Hátrányuk, hogy a töltet zizeghet, és idővel valamennyire összetömörödik. A pelyvapárnát ugyanúgy szárazon kell tartani, mint a hajdinahéjat. A huzat mosható, de a töltetet ki kell venni előtte.

Meggymagpárna

A meggymagpárna egészen más kategória. Nem elsősorban éjszakai alvópárna, hanem melegítő- és hűtőpárna. A megtisztított, kiszárított meggymagok jól tárolják a hőt, ezért mikrohullámú sütőben vagy más, a gyártó által engedélyezett módon felmelegítve használhatók. Lehűtve hideg borogatásként is alkalmazhatók. Előnye, hogy egyszerű, természetes töltet, amely jól tartja a hőt, és a magok szemcsés szerkezete miatt a párna könnyen alakítható. Hátránya, hogy kemény és nehéz lehet, ezért normál egész éjszakás párnának általában nem ez a legkényelmesebb választás. Melegítéskor pedig nagyon fontos a gyártó által megadott hőmérséklet és idő betartása, mert a túlmelegített mag és textil megperzselődhet.

Len- és kenderrost

A növényi rostok közül a len és a kender is használható párnatöltetként, bár jóval ritkábbak, mint a pelyva vagy a pamut. A rostos töltetek feszesebb, természetesebb érzetet adnak, és megfelelő feldolgozás mellett jól szellőznek. Kenderrosttal például ma is készülnek természetes párnák. A rostos növényi töltetek előnye, hogy növényi eredetűek és jól szellőzhetnek, hátrányuk viszont, hogy nem olyan puhák és könnyűek, mint a pehely, és használat közben tömörödhetnek. A tisztításnál itt is a levehető huzat és a rendszeres szellőztetés a legfontosabb.

A természetes párnák közös karbantartási szabályai

Bármelyik természetes töltetet választjuk, van néhány általános szabály, amely jelentősen meghosszabbíthatja a párna életét. A legfontosabb a nedvesség elleni védelem. A toll, gyapjú, kapok, pelyva, hajdinahéj, széna és gyógynövény egyaránt megsínyli, ha rendszeresen nedves marad.
Érdemes ezért minden természetes párnára jó minőségű, mosható párnavédőt tenni. A huzatot rendszeresen ki kell mosni, magát a töltetet pedig – ha nem mosható – inkább szellőztetni kell. A természetes rostok és héjak esetében általában jobb néhány órás alapos szellőztetés, mint a gyakori mosás.
A párnát időnként fel kell rázni, illetve a töltetet kézzel el kell rendezni. Ez különösen fontos a tollnál, gyapjúnál, kapoknál és a növényi rostoknál. A hajdina- és pelyvapárnák esetében pedig a töltet mennyisége is szabályozható: ha túl kemény a párna, valamennyit ki lehet venni, ha pedig túl lapos, vissza lehet tölteni.