Miért nem szabad pusztán a külleme alapján választani, és mit jelent a gyakorlatban a felelős tenyésztés, valamint a kutya egész életére szóló elköteleződés.

Kevés kutyafajta őrzi olyan látványosan eredeti rendeltetésének emlékét, mint az orosz agár, más néven a barzoj. Hosszú, selymes szőre, keskeny feje, magas termete és könnyed mozgása alapján sokan arisztokratikus díszkutyának gondolják. A finom külső azonban rendkívül gyors, erős és önálló vadászatra szelektált kutyát rejt.

A régi orosz birtokokon a barzoj nem egyszerűen a nemesi udvarok látványos kísérője volt, hanem nélkülözhetetlen munkatárs. Nyulat, rókát, sőt farkast is üldöztek vele. Nem a vad szagnyomát követte, mint a kopók, hanem a szemére hagyatkozott. Amint a nyílt terepen megpillantotta a mozgó állatot, teljes sebességgel indult utána.

Többnyire párosával vagy hármasával dolgoztak. A farkasvadászat különösen nagy erőt, bátorságot és biztos fogást kívánt, ebben a kutya feladata az volt, hogy feltartsa a vadat a lovas érkezéséig.

A fajta múltja ma is meghatározza a viselkedését. A nappaliban nyugodt, csendes és visszafogott barzoj a szabadban egyetlen pillanat alatt robbanékony üldözővé válhat. Aki kizárólag különleges külleme miatt választja, könnyen meglepődhet azon, milyen erős ösztönök dolgoznak benne.

Vadász a finom külső mögött

Az orosz agár története több évszázadra nyúlik vissza. Kialakulásában szerepet játszhattak a tatár–mongol népek által használt agarak, az erős helyi orosz vadászkutyák, valamint később lengyel, krími és hegyvidéki agárvonalak is. Az orosz nemesség hatalmas, olykor több száz kutyát felvonultató vadászatokat rendezett, amelyeken az állatok szépsége mellett gyorsaságuk és munkaképességük is alapvető értéknek számított.

Az első modern fajtaleírást 1888-ban fogadták el Moszkvában. A nagy tenyészetek arra törekedtek, hogy az elegáns küllem ne váljon el a használhatóságtól. A jó orosz agárnak egyszerre kellett könnyednek, gyorsnak, erősnek és bátornak lennie.

Balkányi Ágnes, a Triumphator kennel tenyésztője a barzojt elsősorban türelmes és tapasztalt kutyatartóknak ajánlja.

Az orosz agár nem olyan vadászkutya, amely minden helyzetben az ember utasítására vár. Évszázadokon keresztül arra szelektálták, hogy nagy távolságból, gyorsan és önállóan hozzon döntéseket. Intelligens, és nem gépies engedelmességre tenyésztették. A túlzott szigor, a kiabálás vagy a kemény bánásmód könnyen bizalmatlanná teheti. A rövid, változatos foglalkozásokra, a türelemre és a pozitív megerősítésre általában sokkal jobban reagál.

A korai szocializáció különösen fontos. A kölyöknek fokozatosan meg kell ismernie különböző embereket, kutyákat, közlekedési helyzeteket és környezeti ingereket. Ugyanilyen lényeges a behívás gyakorlása, bár a gazdának tudnia kell, hogy egy hirtelen felbukkanó nyúl, őz vagy macska látványa akár a jól nevelt kutyából is előhívhatja az üldözési ösztönt.