Szerző:
Molnár Balázs
A hazai terrarisztikában leggyakrabban az európai és ázsiai fajok fordulnak elő, mivel ezek mérete és igényei viszonylag jól adaptálhatók a hobbiállattartás kereteihez. Ezek közül a legnépszerűbb választás a görög teknős (Testudo hermanni).
Kifejlett mérete 15-25 centiméter körüli, páncélja gyönyörű, kontrasztos sárga-fekete mintázatú. Rendkívül aktív, kíváncsi állat, amely hamar megszokja az ember közelségét és jelenlétét. Másik igen népszerű faj a sztyeppi teknős (Testudo horsfieldii).
Fotó: NorbertNagel , Wikimedia commons
Ez egy kicsit zömökebb, kerekebb és laposabb páncélú teknős az európai rokonaikhoz képest. Arról híresek, hogy kiváló ásók. Zordabb eredeti élőhelyükből adódóan jól bírják a szélsőségesebb hőmérséklet-ingadozásokat is.
Végül pedig a szegélyes teknős (Testudo marginata), ami a legnagyobb európai szárazföldi faj, amit ismerünk, hossza elérheti a 30-35 centimétert is. Nevét a felnőtt példányoknál hátrafelé harangszerűen kiszélesedő, peremes páncélzatáról kapta.
Az ideális élőhely
A szárazföldi teknősök számára az ideális megoldás a tavasztól őszig tartó kerti tartás. Egy jól elkerített, ragadozóktól védett kerti kifutó biztosítja számukra a természetes napfényt, a friss levegőt és a bőséges mozgásteret.
Fotó: Nicholasink , Wikimedia commons
Fontos, hogy egy kifejlett teknősnek minimum egy 120×60 centiméter alapterületű terráriumra van szüksége. Aljzatként a vegyszermentes kerti föld, a kókuszrost és a homok keveréke a legmegfelelőbb, amelybe az állat kedvére áshat és búvóhelyet alakíthat ki magának.
A technikai felszereltség kritikus pontja a világítás és a fűtés. A hüllők hidegvérűek, így a testhőmérsékletük szabályozásához külső hőforrásra van szükségük.
A terráriumban ki kell alakítani egy melegedőpontot, ahol a hőmérséklet eléri a 32-35 Celsius-fokot, míg a terrárium hűvösebb végében 22-24 fok az ideális.
Az UVB fény szükséges a D3-vitamin szintéziséhez. Ennek hiánya visszafordíthatatlan deformációkhoz, páncélpuhuláshoz vezethet.
