Fiatalon apró, élénkzöld, törékeny jószágnak tűnnek, emiatt a laikusok sokszor összetévesztik a növényevő zöld leguánnal (amivel egy korábbi cikkemben foglalkoztam már).
Viszont felnőttkorára egy robusztus, őskori sárkányokra emlékeztető hüllővé fejlődik ki, ami egyértelműen fel is ismerhető egyedi jegyeiről. Mozgékony, kíváncsi természete és lenyűgöző megjelenése miatt rendkívül népszerű, azonban tartása komoly felkészültséget, hatalmas teret és jelentős anyagi ráfordítást igényel.
Fotó: Wich’yanan L , Wikimedia commons
Származás és természetes élőhely
Ahogy a neve is sejteti, a faj elsősorban Délkelet-Ázsia párás esőerdeiben őshonos. Kifejezetten vízparti és fán lakó életmódot folytatnak.
Egyrészt könnyen észreveszik az arra repülő vagy mászó rovarokat, másrészt veszély esetén, például egy ragadozó madár vagy kígyó közeledtekor, azonnal le tudnak ugrani a biztonságot nyújtó vízbe. Kiváló úszók, képesek akár 20-25 percig is a víz alatt maradni, miközben szívritmusukat lelassítják.
Emellett, ha a talajon kell menekülniük, képesek a hátsó lábaikra állva, két lábon is gyorsan futni, hasonlóan a közép-amerikai baziliszkuszokhoz.
Különleges anatómia és megjelenés
Fotó: Kerstin Franke , Wikimedia commons
A fajra rendkívül kifejezett ivari dimorfizmus jellemző. A hímek jóval robusztusabbak, testhosszuk a farkukkal együtt a 80-100 centimétert is elérheti kifejlett korban, míg a nőstények ritkán nőnek 60-70 centiméternél nagyobbra.
A hímek ismertetőjegye a fejükön, tarkójukon és hátukon végigfutó, taréjszerű, kiemelkedő pikkelysor, valamint a masszív, széles állkapocs és a kifejlett toroklebeny, amely az udvarlásban és a dominanciaharcokban játszik elsődleges szerepet.
